A pécsi nyugdíjasok Szerbia kincsei nyomában

A Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub a május 1-i hosszú hétvégén útra kelt, hogy felfedezze Szerbia rejtett kincseit. 3 éjszakát töltöttünk a Bajina Basta sétálóutcájában található Hotel Zepterben, és innen indultunk felfedezni a környék nevezetességeit. A szállás érdekessége, hogy ugyan a sétáló utcára nyílik, de mivel oda behajtani nem lehet, ezért a szálloda mögött tudtunk ki és beszállni.

Az idő végig kitartott mellettünk, bár hűvösebb reggelekre ébredtünk, de napközben 26-28 fokig kúszott a hőmérő higanyszála.

Már az odautazás során is volt látnivaló, Mali Zvornikban meglátogattuk Karadordevic király föld alatti városát, melynek létezéséről csak néhány ember tudott és amit bekötött szemmel odaszállított rabok építettek.

Másnap reggeli után a Mokra Gora hegyvidék kanyargós útjain érkeztük el a Sargan Nyolcas néven ismert keskeny nyomtávú vasúthoz. Fénykorában ezen lehetett lejutni Belgrádból Szarajevón keresztül Dubrovnikba a tengerpartra. Ma már csak egy 8-as alakban közlekedő több megállóval tarkított szakasza szolgálja a turistákat. Szerbiai utazásunk során többször is felmerült Emir Kusturica filmrendező neve, aki igen sokat tesz Szerbia turisztikai fejlesztése érdekében.

Elutaztunk többek között Drvengradba, ahol Kusturica „Az élet egy csoda” című filmjét forgatta, mely hozzájárult a vasútvonal hírnevének növeléséhez, a vonatok pedig megállnak a forgatás fő helyszínéül szolgáló Golubići állomáson, ahol a film egyes kellékei is láthatóak. A környék annyira megihlette Kusturicát, hogy a közeli Mecavnik-dombon később saját házat épített, majd köréje épült Drvengrad.

A napot egy helyi pálinkafőzőben zártuk, ahol nem tévedés 20-féle pálinkát kóstolhattunk, köztük egy 12 éves szilvából készült párlatot is, tehát jó hangulatban érkeztünk vissza szállásunkra.

A harmadik napon a Tara Nemzeti Parkban a Szerbia és Bosznia határán található mesterséges Perucac-tó felé vettük az irányt, ahol a Grizzly nevű hajóval megkezdtük egész napos programunkat. A hajóút legtöbbet fotózott nevezetessége a helyi vízi sportegyesület által épített pihenőház a folyó közepén. Hajóutunkon a Drina folyón egészen Višegradig hajóztunk, nagyrészt meredek hegyek mentén, szűk völgykatlanok vagy merőlegesen levágott partú, néhol 1000 méteres magas sziklafalak, mély szurdokok között. (A Magyarországon található Visegráddal kapcsolatban megtudtuk, hogy az 1680-90-es években a török invázió elől a Duna-kanyarig menekülő szerbek hozták magukkal e nevet, mely szláv eredetű, és jelentése „magaslaton levő vár”.)

Višegrad első számú látnivalója az 1570-es években épült 11 ívű középkori híd, mely az Unesco Világörökség része és korának egyik legkiválóbb építészeti alkotása volt.

Utolsó vacsoránkat egy kis mulatság követte, melyhez az autentikus élő zenét egy 3 tagú zenekar szolgáltatta, ki-ki vérmérséklete szerint borozgatással, tánccal fejezhette be a napot.

Utolsó napunk sem csak a hazautazással telt. Hanem látogatást tettünk a Rača kolostorban, mely régen a szerb középkori műveltség egyik legfontosabb központja volt. Fénykorában több száz szerzetes (ma 12 szerzetes lakja) másolta itt a kódexeket, vallási és világi könyveket. Az úgynevezett “raca-i iskola” nagy hatással volt a szerb irodalomra és az írásbeliség elterjedésére egyaránt. Itt alkották meg a szerb ABC-t is. (Ismét egy magyar vonatkozás, hogy az 1690-es népvándorláskor menekülve Szentendrén találtak új hazára az itteni szerzetesek több ezer honfitársukkal egyetemben.) Érkezésünk idején éppen mise volt, de érdemes volt várakozni, egyrészt, hogy megnézhessük a templomot, másrészt így megtapasztalhattuk, hogy helyi szokás szerint a szertartás befejezte után megvendégelik a híveket és az odalátogató turistákat is, így pálinkával, és kávéval kínáltak minket is.

Nagyon színes és tartalmas programban volt részünk, mindenkinek bátran ajánljuk.

Herczné Horváth Zsuzsanna

Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub

Fotók: Kunvári Gábor