A fb-on kaptam egy klubtagtól, de sajnos nem tudtam tovább küldeni. Fiatalok hangján szólaltak meg a vers részletek.
Milyen szép és választékos a magyar nyelv. Sajnos ma már nagyon sokat romlott a kifejező készségünk, melyhez nagy mértékben hozzájárult, hogy egyre kevesebbet olvasunk, ma már nem „divat a könyv”, de van helyette mobil telefon. A fiatalok már nem mondatokban kommunikálnak, hanem mindent rövidítenek, illet szimbólumokkal fejezik ki érzéseiket, hangulataikat.
Gregorné Abonyi Ilona
„Mi magyarok úgy mondjuk, hogy: Szerintem Szerelmes vagyok beléd.
Weöres Sándor így mondta:
„A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.”
Mi magyarok úgy mondjuk, hogy: szerintem szakítsunk.
Ady Endre így mondta:
„Kérem a sorsot, sorsod kérje meg,
csillag-sorsomba, ne véljen fonódni
S Mindegy, mi nyel el. Ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már rég nem látlak.”
Mi magyarok úgy mondjuk, hogy: tetszel
Radnóti Miklós így mondta:
„Fázol? Várj betakarlak az éggel,
Hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
Szemed fölé.”
Mi magyarok úgy mondjuk, hogy: Te vagy a legjobb barátom
Pilinszky János így mondta:
„Rossz voltam, s Te azt mondtad, jó vagyok
Csúf, de Te, gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit, mondtam.
Halandóból így lett halhatatlan.”
Mi magyarok úgy mondjuk, hogy: el akarlak felejteni
Szabó Lőrinc így mondta:
„Nem akarlak és Rád gondolok, menekülnék és nem tudok.
Nyugalom kellene, béke, csend,
De itt visszhangzol, idebent,”
Mi magyarok úgy mondjuk, hogy: nem vagyok jól.
József Attila így mondta:
„A semmi ágán ül szívem,
Kis teste hangtalan vacog,
Köréje gyűlnek szelíden
S nézik, nézik a csillagok.”
