A NAV NYUDÍJASAINAK DEBRECENI KLUBJA 2025. április 01.-én a tavaszi egynapos kirándulásán ezt a célját valósította meg.
FORGÁCS SÁNDOR klubtagunk által szervezett eseményen: 10,00-óra előtt gyülekeztünk is a Múzeum udvarán és a belépők rendezését követően indultunk is falépcsős emeletre. Szakavatott tárlatvezetőnk egy nagybajszos lelkes hajdúsági történész (NAGY ZSOLT) aki előzetes ismertetőjében elmondta, hogy Hajdúböszörményben 1924-ben alapították meg a Városi Múzeumot. Elévülhetetlen érdeme volt benne H. FEKETE PÉTER polgári leányiskola igazgatójának. A múzeum anyagának nagy részét a néprajzi, régészeti és történeti anyagok képezték. A város képviselőtestülete és polgármestere támogatásával 1928-áprilisától biztosított lett a múzeum működése, amely mára már folyamatos, rendszerezett gyűjtő, feldolgozó munkával méltán tette a múzeumot nemzetközileg is számon tartott, elismert intézménnyé.
Az állandó kiállítást 1951. június 17.-én nyitották meg, ekkortól hívják HAJDÚSÁGI MÚZEUMNAK. Az épületet három fázisban építették, majd bővítették, funkciójának megfelelően, az első épületrész 1762-65 között épült, hossztengelye a Bocskai térre néz. Alatta egy négy cellából álló feudális korabeli pincebörtön volt, melyet mára statikai okokból betömtek. No ebben a börtönben raboskodott az ismert betyár ANGYAL BANDI is. Következő építési fázist csak 1803-ban kezdték meg, és 1808 augusztusában avatták fel. Harmadik építési szakaszáról 1867-ben határoztak, amely a mai bírósági szárny. A terveket BALTAZÁR JÁNOS hajdúkerületi mérnök készítette, a kivitelezés VÉCSEY IMRE építész feladata lett. A bővítést és az új szárnyat 1871-ben adták át. A Hajdúkerület önállósága 1876-ban közigazgatási átszervezés következtében megszűnt, s a kerületi székház igen sok funkciót látott el. Működött benne rendőrség, bank, nyomda, tűzoltóság, úri kaszinó, bolt, fiú-és leánykollégium is. Mára pedig az épület a múzeum méltó otthonaként szolgál, mely a felújítás alatt is látogatható. A Parlament 2011. november 7-én elfogadta a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítását, s annak értelmében történelmi emlékhellyé nyilvánította a Hajdúkerület egykori székházát.
Miközben haladtunk a kiállított régészeti leletek látogatásában, a városmakettnél elmondja tárlatvezetőnk a város rendeződését, a makett alapján pedig láthatjuk is a kis-körút, a nagy-körút, a gerággyás-erőd, s a templom-erőd elrendezkedést. Halljuk továbbá, hogy ez a terület már az Ó-korban is lakott volt. Hajdúböszörményben, illetve környékén is 1858-ban az ásatásoknál a Tócó-mentén, a Cseke-halomnál is edényeket, más tárgyakat találnak elő. A következőkben rövid kisfilmet nézünk/hallgatunk meg, s a késő bronzkorba kerülünk. A Zeleméri Csonka-torony sorsa, amely kunhalomra épült, a Krimi tatárok pusztításaival kerül említésre. A Bezermenek azaz a Muzulmánkereskedők, a Bezermen-falu megalakul, majd újra megalakul, mint egy nagy olvasztótégelyként működik a soknemzetiségű táj, majd pedig később lesz a Hajdúk-faluja.
Magyarországról tudjuk, hogy Európa éléstára volt, de megjöttek a hódító törökök, s az ország három részre szakad, mi pedig eközben is szépen haladtunk tovább a tárlatvezetés során. A HAJDÚK ugye állathajtás, őrzés, katonáskodás, foglalkozáspárti hajdúk, nagy bajusz, s jelszójuk: halál a törökre! A török pedig párbajra csak a magyart hívja ki, azaz vitézségben csakis egymást fogadták el. Tudjuk ugye a hajdúk útonállók is voltak. Katona-társadalomban Bocskai István maga mellé állítja őket, melynek során 1606-ban a nagy győzelem a hajdúk vitézségével lett nagy siker.
Bocskai zömmel és főleg a Bihari régióban/részeken osztott földeket, telepíttette le a hajdúkat és adott kiváltságjogokat részükre.
Korponai kiváltságlevél, 1609-ben Báthori Gábor telepíti ide le a hajdúkat, s Hajdú-kapitány, illetve már Főkapitány vezette a várost.
Hajdúk jelmondata pedig az – inkább törni, mint meghajolni – gondolkodás volt.
Külön is nagy figyelmet érdemel a Böszörményi csengő, melyek közül a legkorábbi 1816-ból való, az utolsó mester TISZA NAGY IMRE 1940-ig dolgozott Hajdúböszörményben. A csengők megőrizték a templomi harang alakjukat, s a gránátalmás díszítményű alapmotívumokat.
A Kézműiparában a szűrszabó és szűcs mesterség a 19. század második felében a gazdagon díszített cifraszűr és cifrabunda divatjának idején élte itt igazi virágkorát, melyeket szintén a megcsodálhattuk a csengők után.
A böszörményi szekér önálló stílust képvisel sajátosságával, merevítő pontja a ”stekli”, vala, mint az eltolt irányú küllőzése. Híres volt a kovács-mesterségük is. Láthattuk még a bonyolult zárású városládát is. Láttuk a Hajdúsági faragások között a csigacsinálót, míves munkákat, mángorlókat, De zártkapukat, kerítéseket is. Továbbá a halottkultusz emlékeit, a festett koporsókat, melyekbe gyerekeket, a fiatalokat temették stb.… faragott csónakos fejfákat is.
A Hajdúkerületük élén a maguk választotta főkapitány áll, sajátos kiváltságuk a 18. és 19. században az önálló köz-és adóigazgatás, valamint a büntetőbíráskodás a PALLOSJOG, amely a feudális joggyakorlat szerint a törvénykezési önállóság legmagasabb fokát jelentette.
A hajdúkerület legfontosabb katonai alakulata a: 17. Bocskai huszárezred, amelynek fő szervezője Hajdúböszörmény országgyűlési képviselője, majd kormánybiztosa SILLYE GÁBOR volt. Fontos: a WÜRTEMBERG-huszárok LENKEY százados vezetésével jöttek GALÍCIÁBÓL. Megjelent itt a városban akkor RÓZSA SÁNDOR is toborozni. Kiállítás egyik legszebb darabja az 1849-ben készült toborzózászló, a Bocskai huszárezred egyetlen megmaradt zászlója.
Hajdúböszörmény város területi kiterjedés szerint az egész országban a negyedik legnagyobb. A Hajdúsági tájegységnek pedig a legnagyobb települése, így nevezik a „Hajdúk fővárosának” is.
A Múzeum látogatással a kiváló tárlatvezetés után élményekkel gazdagodva végeztünk, s a hatalmas főtér bejárásával töltöttünk még egy kis időt, s csodáltuk meg a Hajdúság legnagyobb főterét, épületeit. A gyógyfürdő meglátogatását egy nyári melegebb napra halasztottuk el.
Köszönet a szervezésért FORGÁCS SÁNDOR klubtagunknak.
Tisztelettel: Gorzsás Antal.
