Majdnem olyan, mint a mohácsi busójárás. Néhányunk már közel 20 éve járunk ide, űzni a telet. Az idei felvonulásról, ismét Lancendorfer Krisztina rímes beszámolóját olvashatja a nagyérdemű közönség. Aki ott volt, jól érezte magát, aki meg máshol, ebből a buliból kimaradt.
(Veress László)
Vidám vonat zakatol a szobi vonalon
Egy éve tudom, idén oda utazom.
Nem számít, hogy jártam arra már,
Minden alkalommal új impulzussal vár.
Évek óta farsang idején
Ipolydamásdon találkozunk Te + Én!
Ipolydamásdra kevés dolog rímel,
Hogy szeretettel várnak, egész biztos stimmel.
Köszönet jár mindenkinek, aki azért fárad,
Hogy részesei legyünk a falu farsangjának.
A társaság gerincét Észak-Pest adja,
Érkezett 1 Dél-budapesti, 1 60 pluszos, 1 szabadúszó,
A többi a Facebook csoport tagja.
Nem szeretnék ismét azon sápítozni,
Miért kell a jóhoz a résztvevőket lasszóval fogni?
Rományik Ferenc polgármester ma serifként “üzemel”,
Jelmezével bizonyítja, velünk együtt ünnepel.
Forralt borral várnak, jó volt tavaly a szüret,
Mosolyszünet helyett, mától nevetésé a főszerep.
Lám, a kedves kínálásnak ellenállni nem lehet
Frissen sütött fánkokból ehetünk ma eleget.
Kisvártatva egybegyűlnek helyiek és vendégek,
Körtánccal és tűzugrással megnyitják az ünnepet.
Ezidőtájt szép hagyomány ki, ki párra találjon,
Fiú a lányt, lány a fiút élethosszig szolgáljon.
Szól a zene, száll a pernye, füst lepi a tájat,
Induláskor helyet adunk a boldog ifjú párnak.
A jelenet kissé frivol, vagy tán bizarr?
A szerepcsere e helyzetben senkit sem zavar.
Minél csúfabb a menyasszony, annál szebb,
Az se baj, ha uránál tökösebb.
A jövendő férj alacsony és puhány,
Azt játssza, hogy, nem is tudja fiú-e, avagy leány?
Az ifjú pár nagy elánnal megkezdi új életét,
Farsang van, hát higgyük el, hogy jövőjük csodaszép
Két falu közt szemlátomást oly kicsiny a távolság,
Néhány éve kerülővel érhettük el Helembát.
Most pedig csak fel kell lépnünk Ipoly felett a hídra,
Sétaképpen átjuthatunk vízen túl a szomszédba,
Híd közepén a potentátak összeállnak, paroláznak,
Búcsút intve a téli világnak.
Sok, sok lózung helyett,
Kívánnak boldog tavasz ünnepet.
Láng lobban a kiszebábon,
Viszi a víz, alig látom.
Rég elkongatták a delet,
Mire az egész kompánia a Művelődési Házhoz. visszaérkezett.
Kondérban rotyog háromféle étek,
Oly fenséges ízek, mit nem is remélnétek.
Forró gulyás, pacal, babos káposzta
Sürgő, forgó lányka mosolyogva hozza.
Ki ennyivel be nem éri ebédre,
Repetázhat kedvére.
Az asztaloknál ím teljes az egység,
Jóízűn falatozunk mindabból,
Mi disznó, vagy marha volt nemrég.
Jut mindenből bőven, mire gerjed a gyomor,
Evés közben senki sem komor.
A sok finom falat meg nem árthat,
Vagy ha mégis, semmi bánat!
Lesz dolga a szódabikarbónának.
Sürgetett a menetrend, nem időztünk hát soká,
Az együtt töltött néhány óra így tett minket boldoggá.
Köszönet a szervezőknek, meg az egész falunak,
Hogy március elsején jól éreztük magunkat.
Köszönöm, hogy hívtatok, hogy mehettem, hogy veletek lehettem.
