A túra időpontját a Baranya vármegyei Nyugdíjas Klub részére gyönyörű, kellemes téli napon találtuk ki. Erre a túra napja borongós, jeges, csúszós napra esett. Izgultam is, hogy kéz-láb törés nélkül ússzuk meg a sétát. Szerencsére nagyon felelősség tudó a tagság nagy része és otthon maradtak ezen a veszélyes napon.
A túrán két vakmerő indult el, a túravezető és a még vakmerőbb klubvezető. Az utunk eleje kellemes havas, sík útvonal (Dömörkapu-Mandulás). Túrázóval, sétálóval, futóval nem találkoztunk, mert az emberek nagy része óvatosabb, mint mi voltunk.
Útközben információt kaptunk, hogy a túrán egyik legmeredekebb szakasza (Miléva út, Kiss József utca) teljesen eljegesedett, járhatatlan. Gondolkodtunk alternatív útvonalon, de ez a meghirdetett útvonal volt számunkra csábító, ezért vakmerően elindultunk. A Francia emlékműnél túratársamat egy ott parkoló autó mentette meg a végtelenbe csúszástól. Mikor elértünk a Kiss József utcához megbizonyosodhattunk informátorunk hitelességéről. Figyelni kellett, hogy hová lépünk. Mentünk a füves útszélen. Homokkal, hamuval, fűrészporral leszórt részeken szlalomoztunk.
A Tettyére leérve már karbantartott útszakaszokon haladhattunk. Megkerestük a mini szobrot és a Kálvária úton található Török kút után elindultunk a Nyolc boldogság kilátó felé. Itt a lépcsőnél találkoztunk egy klub társunkkal és gondoltuk már csapatként felmegyünk a lépcsőkön a kilátóhoz. Hát, olyan jeges volt az összes lépcső, hogy akármilyen vakmerők is voltunk eddig, erről a látványosságról lemondtunk. Itt volt a túra vége.
Lesétáltunk a városba és ki-ki ment a maga útján haza.
Bátran állítom, hogy nagyon látványos a séta út, ezért mindenkit bíztatok arra, hogy érdemes végig járni. Mivel a miniszobrot úgysem találjátok meg, ezért szeretném, ha egy jobb időben végigjárnátok velem az utat.
Miklovich Csilla
túravezető
