Úgy éltük meg, hogy a vám- és pénzügyőrség olyan, mint egy nagy család, a maga örömeivel, veszteségeivel, nagy traumák túl- és átélésével, mint amilyen például a vámőrség és a pénzügyőrség összevonása volt 1964-ben. A Mátyás utcai Központi Klubban – később VPSZKSK – rendszeresen megtartott parancsnoki értekezletek alkalmat teremtettek a szakmai tapasztalatok megvitatása mellett, a személyes kapcsolatok kialakítására is. Nem véletlen, hogy rövidesen találtak közös témát a tanfolyamok, a vezénylések, az üdülések pénzügyőrségi résztvevői. Személyes találkozás nélkül is mindenki ismerte egy-egy kiemelkedően fontos határvámhivatal parancsnokának a nevét, mint amilyen Bukovics Benjámin is volt Hegyeshalomban.
Augusztusi temetésén az ötödik ciklusát töltő hegyeshalmi polgármester vállalta a búcsúztatást. Szőke László a határőr szolgálatát követően lett pénzügyőr Hegyeshalomban. A temetésen nem képviseltették magukat a budapesti pénzügyőr nyugdíjasok sem, talán mert zavar támadt az információáramlásban. E méltatlan helyzetet Untener Erika minden igyekezetével oldani akarta a polgármester és a jó barát Guba István hegyeshalmi kollégánk segítségével., akik maximális segítséget nyújtottak az elképzelés megvalósításához. Vonatra ült hát Budapesten egy kis társaság, amelynek tagjait a hegyeshalmi vasútállomáson fogadták, majd mikrobusszal és személygépkocsikkal szállították a megemlékezőket a helyszínre, onnan az étterembe, végül a vasútállomásra. Csatlakozott a csoporthoz Jenőffy Miklós, a nyugati határ hajdan másik fontos Vámhivatala, Sopron egykori parancsnoka is.
Köszönjük a szívélyes fogadtatást!
Untener Erika ott elhangzott búcsúztatójának szövege alább olvasható. A beszédét keretező két gyönyörű, lélekhez szóló zenei illusztrációtól sajnos itt el kell tekintenünk. Köszönjük a munkáját, a hatalmas szervezést, s hogy általa valamelyest mi, résztvevők is nemesebbnek érezhetjük magunkat. S talán a nekrológot olvasó többi „családtag” is …
Bogschützné Gados Júlia
