Megszoktuk, hogy december elején rendezi meg a NAV KEKI Pasaréten a fővárosi parancsnokságtól, vám- és pénzügyőri szakaszoktól, vámhivataloktól nyugállományba vonult pénzügyőrök és közalkalmazottak évbúcsúztatóját. A Vám- és Pénzügyőrség önállósága idején ez volt az egyik alkalom, hogy találkozzanak az egykori munkatársak, míg a másik a nyáron megrendezett országos találkozó, amelyre a legtávolabbi településekről is szívesen utaztak Budapestre, hogy viszontlássák egykori tanfolyamtársaikat, vagy a vezénylések és nyaralások során megismert kollégákat. Ilyenkor mindenhonnan érkeztek az RR-es rendszámú mikrobuszok, szállítva a találkozás örömét váró nyugállományú pénzügyőröket.
Az adóhivatallal történt összevonás következtében néhány év „kegyelmi idő” után a megyei igazgatóságok megszüntették ezt a gyakorlatot, illetve átalakították úgy, hogy egy napot szenteltek erre a célra, összevonva az egymást nem ismerő, közös múlttal nem rendelkező két társaságot. Ahol nem sikerült megfelelő légkört kialakítani, ott bizony hamar elfogytak a pénzügyőr nyugdíjasok, inkább el sem mentek.
Ennyi visszatekintés után térjünk rá napjainkra. A budapesti pénzügyőrök abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egymás társaságában tölthetik el a ezt a délutánt Pasaréten, tekintettel a magas létszámra. Igaz, így az emeleti teremben helyet foglalók nem hallhatják az ünnepi szónokokat, így aztán „vígasztalódnak” a viszontlátás öröme révén.
Erre hagytak is időt a szervezők.
Dr. Bocsó Gábor pénzügyőr alezredes, a NAV Képzési, Egészségügyi és Kulturális Igazgatósága igazgatóhelyettese, mintegy „házigazdaként” köszöntötte a megjelenteket, bemutatta a díszvendégeket, és megadta a szót a felszólalóknak.
Zólyom András János pénzügyőr ezredes, a NAV Központi Irányítás Vám Főosztály vezetője tájékoztatta a hallgatóságot a vámszakmát érintő jelenlegi helyzetről.
Magyar Melinda pénzügyőr ezredes, főosztályvezető NAV Központi Irányítás Humánpolitikai Főosztály, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem Vám- és Pénzügyőri Tanszék megbízott vezetője a jelenlegi változásokat ismertette. Kellenének még pénzügyőrök, de mivel a jelek szerint már nem olyan vonzó szakma, ezért a létszám növelésének reményében állásbörzéket rendeznek.
Dr. Bencze József nyugállományú rendőr altábornagy, volt rendőrfőkapitány, a VPOP volt országos parancsnokhelyettese az olasz pénzügyőrségnél tett szakmai látogatására való visszaemlékezése után felolvasta Nagy színpad az élet című versét.
Dr. Kaizinger Tibor nyugállományú pénzügyőr ezredes, a NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke felhívta a figyelmet a Magyar Királyi Pénzügyőrséget megalapító gróf Lónyay Menyhért gazdag életútját bemutató vándorkiállításra, amely a klubházban volt megtekinthető a találkozók résztvevői számára. Bejelentette, hogy a tervek között szerepel az egykori „vámbálok” felélesztése.
A díszasztalnál helyet foglalt Czikora András nyugállományú pénzügyőr vezérőrnagy, a NAV NYOSZ korábbi elnöke és Dr. Dani Gábor orvos az Egészségügyi Központ képviseletében vett részt az összejövetelen.
Dr. Bocsó Gábor alezredes, befejezéseképpen ismertette a NAV KEKI problémás területeit, mint pl. az üdültetés. A NAV üdülők drasztikus csökkentésével megfogyatkozott a nyugdíjasok esélye beutalóhoz jutni. (Sok az eszkimó, kevés a fóka.) Főleg úgy, hogy szakmai képzésekre veszik igénybe az eredetileg pihenésre fenntartott üdülőket.
A Pénzügyőr Zenekar osztatlan sikert arat mindenhol, mindenkor. Legközelebb karácsonyi koncert lesz a budapesti Szent István Bazilikában, amelyre invitálta a jelenlévőket.
A találkozó hivatalos részének lezárásával a szokásos zsongás, beszélgetés, jövés-menés következett. Én ugyan hiányoltam a legutóbbi találkozónk óta elhunyt társaink emlékének szánt „egypercest”, és nem tudom felmenteni a rendezőket azzal, hogy ők még fiatalok…
Mivel ennyire előre hozták az eseményt, így elmaradt a karácsonyi dekoráció, ami még kellemesebbé szokta varázsolni a találkozó hangulatát. A KEKI által rendezett évzáró összejövetelt minden évben háromnaposra hirdetik meg: az egykori APEH Központi Hivatala, a Vám- és Pénzügyőrség budapesti intézményeinek nyugdíjasai, majd a régi Központi Klub, majd VPSZKSK munkatársai, az üdülőgondnokok, a zenészek számára. Ezt személy szerint nagyon sajnálom, jó lett volna találkozni velük, hiszen, a Mátyás utcában volt az első munkahelyem a testületben még 1978-ban, Kovách Sándor százados parancsnoksága idején.
U.i.: Az összevonás óta sajnálatunkra nem találkozhatunk azokkal a régi kollégáinkkal, akik az adóhivatal szervezeti felállása szerinti rendezvényekre hivatalosak, oda kapnak meghívót. Ebben hasonló a helyzetünk sok vidéken élő nyugdíjas társunkéval.
B. Gados Júlia
