Most egy utazási iroda ajánlatát vettük igénybe. A reggel 8 órai induláskor már látni lehetett, hogy az időjárás nagyon kedvező lesz és ez így is volt. A 20 fok körüli hőmérséklet igazi kiránduló idő volt.
Utunk első állomása Veresegyháza volt, ahol a Medveotthont látogattuk meg. Az ideérkezők az állatokat teljesen biztonságosan, testközelből, azok zavarása nélkül nézhetik meg. Hatalmas bekerített terület áll az itt élő állatok rendelkezésére. Az ország minden részéről, de már külföldről is érkeznek ide mentett állatok. Ma már nemcsak medvék, hanem pl farkasok, oroszlánok, lámák, juhok, stb is élik itt nyugodt életüket.
A macik meglátogatása után egy teljesen más stílusú helyre mentünk. Ez pedig a Nemzeti Botanikus Kert volt Vácrátóton. Egy helyi idegenvezető kísért minket a csodálatos őszi színekben pompázó helyen. A 27 hektáros kertben 13 000 féle növényfaj, illetve -fajta van. Ezekről hallhattunk érdekes beszámolót, míg egy egész nagy területet körbesétáltunk. Nem győztünk rácsodálkozni a természet változásaira. Az ősz a változás, az elmúlás, a tél várásának időszaka. A lombhullató növények levelei már több színben borították lábunk alatt a talajt. El sem lehet mondani, hogy a fák milyen sok színben pompáztak.
Betértünk az üvegházba is, ahol trópusi növények találhatók.
„A természet önmaga is rendelkezik mindazzal, ami az ember lelki egyensúlyához szükséges.” /Christiane Ritter/
Ezzel a gondolattal csak egyetérteni lehet.
Sajnos gyorsan repült az idő és indulnunk kellett tovább. A következő célállomás Vác volt. Itt szintén helyi idegenvezető volt a segítségünkre, hogy megismerhessük ezt a kisvárost. Vác egy kicsit olyan, mintha – jó értelelemben – megállt volna az idő. A sok kis hangulatos utcácska a szépen felújított házaival csendet és nyugalmat árasztott. Megtekintettük a főbb nevezetességeket. A teljesség igénye nélkül pl a Nagyboldogasszony Székesegyházat, a Püspöki Palotát, Városházát, a Szent Kereszt ferences templomot, a Nagypréposti Palotát. Természetesen sétánkon a gyönyörű Duna-part sem maradhatott ki, ahol éppen a lemenő Nap vízen tükröződő sugarait láthattuk.
Sajnos időnkbe csak ennyi fért bele, de ide mindenképp érdemes visszatérni.
Az óraátállítás miatt korábban sötétedett, így már „este” volt, amikor Budapestre értünk. Itt még egy program várt ránk, mégpedig sétahajózás. Esti fényekben pompáztak a Duna melletti csodás épületek, melyek látványával szintén nehéz volt betelni.
Ennyi fért bele a napunkba, mely nagyon tartalmas volt. Kellemes időben, jó hangulatban töltöttük el az időt, sok szépet láttunk.
Csak ajánlani tudjuk ezt a programot minden klubnak.
Höflinger Józsefné vez.tag
