202. október 5-én reggel a NAV Dél-budapesti Adó-és Vámigazgatósága Dél-budapesti Adóigazgatósága tizenhat elszánt nyugdíjasa a IX., kerületi OBI előtt találkozott egymással, s kezdetét vette a ráckevei kirándulás. HÉV-vel utaztunk, s Dunaharasztinál még két nagyon lelkes klubtag csatlakozott hozzánk, s így kis csapatunk létszáma tizennyolc főre gyarapodott.
Mivel az utazás időtartama alatt különböző történeteket meséltünk egymásnak, vidámak voltunk, sokat nevettünk, s a valamivel több mint egy óra menetidő bizony nagyon gyorsan elrepült. Ágota nevű klubtagunk volt az idegenvezető, s miután Ráckevén lakik, s a HÉV ráckevei végállomásánál várt bennünket.
A megérkezést követően helyi buszra szálltunk, s az autóbuszról megcsodáltuk, előbb a gyönyörű Savoyai-kastélyt, később pedig a kastélyparkot. Ági elmondása szerint az egykori Kastélyszálló épülete már jó pár éve zárva van. A kastélypark után az autóbusz egy pillanatra megállt a közeli Árpád emlékmű előtt, s Ágitól megtudtuk, hogy az emlékmű a vidék legnagyobb Árpád-emlékműve. Ági felhívta a figyelmünket az emlékműnél található domborműre is, mely azt a pillanatot ábrázolja, amikor a vitézek hódolnak a néhai Árpád fejedelem Zoltán/Zolta/Zsolt nevű kisfiának.
Néhány perc múlva már a Belvárosban jártunk. A belvárosi séta során Ági megmutatta nekünk az egykori Polgári iskola épületét, majd első utunk a gasztronómia (egyik) ráckevei fellegvárába vezetett, ahol valamennyi klubtagunk a kulináris élvezeteknek hódolt. A Drazsébeli kávázás, valamint a sütizés után megnéztük a bájos János vitéz díszkutat, illetve Horváth Nepomuk János XVIII-XIX. századi kúriáját, majd lesétáltunk a ráckevei Dunaparton levő piacra. Sajnos a piaci árusok már szedelőzködtek, s már nagyon kevesen voltak ott. Továbbmentünk a folyóparton, s néhány pillanat múlva már a ráckevei hídnál álltunk. Közben megcsodáltuk a Polgármesteri Hivatal egykori épületét, majd felkerestük az Árpád Múzeumot, ahol Ágitól, továbbá a múzeum munkatársától nagyon sok érdekes információt tudtunk meg Horváth Nepomuk János életéről, s évtizedekig tartó katonáskodásáról, kiről Petőfi Sándor a János vitéz című csodálatos elbeszélő költemény főszereplőjét mintázta. A kiállítás megtekintését követően a múzeumi alkalmazott vezetésével átvonultunk a közeli Keve Galéria és Kőtár, ahol egy újabb kiállítás szintén Horváth Nepomuk János katonai pályafutását mutatja be.
Miután megnéztük a Kőtár épületében levő kiállítást, még egy pillantást vetettünk Horvát Nepomuk János kúriára, majd lesétáltunk a Duna-partra, s betértünk a Szegedi Kis István sétányon levő Ráckevei Hajómalom Múzeumba. A különleges múzeumban szakavatott vezető mesélt nekünk a ráckevei molnárok tevékenységéről.
Mivel időközben már mindenkinél delet harangoztak, felkerestük a Ráckevei Horgásztanya Vendéglőt, ahol kiadós, s rendkívül finom ebéddel vártak bennünket. Mikor megérkeztünk a Vendéglőbe, közülünk senkit sem kellett biztatni, s derekasan hozzáláttunk az ízletes ebédnek.
Ebéd után visszasétáltunk a Centrumba, majd felkerestük a világhírű Istenanya elszenderedése szerb ortodox templomot. Az egyhajós templomban megtudtuk, hogy az épület egy részét még II. (Vak) Béla király (1131-1141) felesége – Ilona királyné – alapította, s a török elől menekülő szerbeket pedig I. UIászló király (1440-1444) telepítette le Ráckevén. A templomlátogatás során – többek között – azt is megtudtuk, hogy a Dózsa-féle parasztháború fehér alapon levő bíborvörös színű keresztet ábrázoló lobogóját egészen 1631-ben e templom épületében őrizték.
A templom megtekintése után két – vállalkozó kedvű – klubtagunkat nem riasztotta vissza a Régi Városháza és Kilátótorony magassága, s a helyi Tourinform munkatársa vezetésével felment a körülbelül harminc méter magas toronyba. Míg Katára, s Gáborra várakoztunk addig mi a közeli Cadram étterembe mentünk. Mikor Kata és Gábor megérkezett, Kata elmondása szerint fantasztikusan csodálatos érzés volt a harminc méteres magasságból szemügyre venni a várost.
Sajnos közben szedelőzködnünk kellett, s miután elhaladtunk a Vámház mellett, gyalog átsétáltunk a ráckevei Árpád hídon, s megkerestük közeli Volán autóbusz megállót. Míg a távolsági buszra várakoztunk, eleredt az eső. Ezt viszont úgy is felfoghattuk, hogy a ráckevei égbolt annyira megkedvelt bennünket, hogy könnyezve búcsúzott tőlünk.
Ági jóvoltából csodálatos napot töltöttük Ráckevén. Köszönjük a szervezést Ági!
dr. Németh István
