A mai napi (2024.08.28) kirándulásunk remekül sikerült, kellemes volt a külön busszal történő utazás, és nagyon szimpatikus és jó humorú volt a buszvezetője! Az időjárás is elviselhető volt és Dégen a kastélyparkban a tó mellett az árnyas fák alatt kimondottan kellemes pihenéssel és átgondolva a kastélyban látottak és hallottak a kedves kis Idegenvezető hölgy előadásában szép élményekkel gazdagodtunk! Köszönjük ezt a mai napot a szervezőknek!
A DÉGI FESTETICS KASTÉLY
Kastélytörténet
A dégi Festetics-ág
A köznemesi Festetics család a 18. század során emelkedett a Dunántúl legnagyobb birtokosai közé. Ebben nagy szerepe volt a keszthelyi kastélyt építtető Festetics Kristófnak – örökségéből vették meg fiai a dégi birtokot, amely végül a kisebbik fiú, Lajos (1732-1797) birtokába került. Innentől válik szét a Festetics család a keszthelyi hercegi- és a dégi grófi ágra, így Festetics Lajost tekintjük a dégi családág alapítójának.
Bár Dég hatalmas kiterjedésű, jól jövedelmező birtoknak bizonyult, Festetics Lajos a Kaposvár melletti Toponáron lakott családjával, vagyonához képest szerény körülmények közt. Később, 1772-ben egy földszintes kúriát emeltetett Dégen, ahol támogatta a református templom, parókia és iskola, valamint egy új katolikus templom megépítését is. Felismerve a birtok fejlesztési lehetőségeit, Dégre szerződtette a több nyelven beszélő, Franciaországban tanult és felvilágosult eszméket valló mérnököt, Kováts Ferencet. Terveit azonban már nem válthatta valóra; halála után a dégi birtokot legidősebb fia, Antal örökölte.
Festetics Antal (1764-1853) Budán tanult, és művelt, természettudományos érdeklődési ifjúként 1788-tól hivatali állást kapott a Helytartó-tanácsnál. Feleségével, Splényi Amáliával először Pesten, az akkor már kiépült, és a város első látogatható angolkertjeként híressé vált Orczy-kert mellett építették fel villájukat. A házaspár rajongott a botanikáért, így nem csoda, hogy az 1810-re kialakított saját tájkertjüket hamarosan szintén a város nevezetességeként emlegették. (Később a város megvásárolta a kertet, és ebből alakult ki az ELTE Botanikus Kertje, ismertebb nevén a Füvészkert.) Antalt vagyona és társadalmi helyzete miatt a leggazdagabb köznemesként is emlegették, hiszen a grófi címet a már főúri gazdagságban és pompában felnőtt fiai szerezték csak meg.
Letisztult klasszicizmus
Az 1800-as évek elején fogott bele Festetics Antal a dégi birtok fejlesztésébe, és a kastély építésébe. Jó ízlését, igényességét és persze gazdagságát tükrözi, ahogyan a birtokközponttá tett dégi területet kezelte. Az apjától „örökölt” mérnökre, Kováts Ferencre bízta a mintagazdaságok és az azokat összekötő úthálózat tervezését, amelynek egyik leglátványosabb eleme a Veszprém felől érkező postaút volt: a 12 km-es, egyenes út tengelyének végén magasodott a kastély, amelyet az érkezők már messziről megcsodálhattak. A nyári rezidenciának használt épület tervezését Festetics Antal a pályája elején álló, de már nem ismeretlen Pollack Mihályra bízta. A bécsi születésű, építész családból származó Pollack a 18-19. század fordulóján telepedett le Pesten, és hamar jelentős szereplője lett a rohamosan fejlődő város építkezéseit felügyelő bizottságnak. A Festetics család korábban már a józsefvárosi villa tervezését is rá bízta, majd Dég után is dolgoztattak vele: másik fővárosi rezidenciájukat, a lipótvárosi Festetics-palotát is Pollack tervezte.
A Dégen felépült kastély építtetője szándéka szerint kora legnagyobb és legkorszerűbb birtokközpontja kellett legyen. Pollack egy egyemeletes, alagsoros, U alakú épületet tervezett, amely hazánk egyik legkorábbi klasszicista műremeke lett. Az épület mindkét oldalán dór oszlopok tartotta portikusz emelkedik ki a homlokzat síkjából. A szokástól eltérően a két mellékszárny által bezárt északnyugati főbejárat felőli a kisebb, míg a privát terek felőli oldalon található a látványosabb oszlopsor. Ez utóbbi, a kert felé nyitott homlokzat elé széles, hat oszlopos portikuszt tervezett Pollack, ami az építész későbbi fő művének, a Nemzeti Múzeum előképének is tekinthető. Itt azonban a lenyűgöző látványt a lehető legtisztább, letisztult eszközökkel valósította meg. Az antik templomok építészetéből átvett elemeket nem díszítette túl: az oszlopok közül is a legkevésbé díszes dórra esett a választása, míg a gyakran domborművel díszített timpanont üresen hagyta.
A szimmetrikus, szabályos geometriai elemekkel operáló klasszicista épületnek van azonban néhány érdekessége, rendhagyó megoldása. A monumentális hátsó fronttól a megszokott lépcsősorral ellentétben Dégen kavicsos rámpa vezet a parkba, térben is jobban összekapcsolva az épületet a kerttel. A másik feltűnő eltérés, hogy az ovális alaprajzú, félköríves fülkékkel bővített díszterem nem a kastély középtengelyében, hanem a nyugati oldalrizalitban, a mintegy harminc méteren át vezető teremsor végén található. A másik szárnyban, mintegy tükörképként, található egy kisebb ovális szoba, amelyben a legenda szerint Festetics Antal a betiltott szabadkőműves mozgalom fontos iratait tartotta.
Az építkezés 1802 körül kezdődhetett, 1812-ben már állt az épület, ekkor építették a kastélypark felé nyíló oszlopsort is. Az épület földszintjén a társasági élet színterei, a reprezentációs terek és a család tagjainak lakosztályai sorakoztak, az emeleten pedig elsősorban a gyerekszobák, hosszabb ideig itt időző rokonok lakosztályai, valamint vendégszobák kaptak helyet. Az alagsor a kiszolgáló személyzet munka- és lakóhelye volt. A kastéllyal egy időben kezdték kialakítani a hatalmas angolparkot is, amely a környező épületegyüttessel együtt egy gondosan megtervezett, tudatos koncepció eredménye. A kert ma legismertebb épületét, a Hollandi-házat a 19. század végén Festetics Pál építette, míg a szivattyúház, az antik forrás, a rózsaliget és a kőkert a dégi kastély utolsó urának, Festetics Sándornak (1882-1956) köszönhetőek.
A család 1815-ben már be is költözhetett az új, késő tavasztól kora őszig használt család rezidenciába, ami négy generáción át, több mint száz éven keresztül szolgálta a Festetics családot.
KASTÉLY PARK:
A XIX. században Európa-szerte elterjedt kertépítészeti stílus, a klasszikus tájkert, közismert nevén „angolkert” egyik legszebb példája a dégi kastélykert. Korának legnagyobb hazai parkja nemcsak méreteivel, de egységes térkompozíciójával, kivételes harmóniájával ma is lenyűgözi a látogatókat
A dégi Festetics-kastély parkja Magyarország legnagyobb területű tájképi kertje, egykori kiterjedése kb. 300 ha. Az ún. Dégi-süllyedék területén, három vízfolyás, a Bozót-patak, a Bogárdi-víz és a Kislángi-árok összefolyásánál terül el. Kiváló természeti adottságait kiépítésekor nagyon tudatosan, külföldi példákat is szem előtt tartva használták ki.
Az egykori kertterület nagy része ma is összefüggő zöldfelület, noha tulajdonjogilag nem egységes. Legnagyobb része állami tulajdonban, a Vadex Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt., illetve a NÖF Nkft. vagyonkezelésében van. Ezen kívül jelentős, jellemzően történetileg is gazdasági- és lakóépületekkel beépített területek vannak magántulajdonban a park északkeleti peremén.
A park az 1810-es években, a kastéllyal egyidőben épült, így a nagyvonalú térformálással, a természetesség álcája mögé rejtett szerkesztettséggel jellemezhető „picturesque” stílusú tájképi kertek egyik legkorábbi hazai példája. A park kialakítására hatással lehetett a pesti Orczy kert, hiszen az építtető, Festetics Antal (1764-1853) felesége, Splényi Amália Orczy László unokahúga volt, és pesti palotájuk is az Orczy kert szomszédságában helyezkedett el. A legújabb kutatások szerint mindkét kert tervezője Bernhard Petri. A park természetes határvonalainak, illetve az egyes szakaszokon kialakított a-ha árkoknak köszönhetően észrevétlenül olvadt össze a távolabbi tájjal, melyhez látványtengelyek segítségével is kapcsolódott. A látványtengelyek végpontjain ún. „eye catcher” elemeket helyeztek el. Ilyen volt a kastéllyal egy időben épült katolikus templom tornya, a kettős fehér híd, a dézsmapince, és a református templom tornya, de voltak olyan nyiladékok is, mint a délnyugati nyiladék, vagy a mai hollandi-ház szigete felé nyíló nyiladék, melyek egyszerűen a távoli tájra nyitottak kilátást. A tavakat már Festetics Lajos (1732-1797) idején felduzzasztották, de a park hazánkban egyedülálló szerpentin tórendszerét ekkor alakították ki, melynek vízszint szabályozását a medret kísérő árapasztó csatornákkal oldották meg. A kastély reprezentatív fő megközelítése a postaút felől történt.
A 19. század utolsó negyedében, Festetics Pál (1841-1924) idejében az épületek közelében a historizmus korára jellemző mértani jellegű kiültetések – a kastély melletti rózsakert, a kastély déli rámpájának kiültetése, a kertészet területén létrehozott díszes kiültetések – készültek, melyek azonban a park szerkezetét nem változtatták meg. Ebben az időszakban épült az együttes ikonikussá vált épülete, a hollandi ház.
A kastélyparkot a 20. század első harmadában Festetics Sándor (1882-1956) alakíttatta át jelentősebb mértékben. A dézsmapincék körüli területen megszüntették a szőnyegágyásokat, felszámolták a kertészet nagy részét. Mintakönyvek tervei alapján számos kerti építmény – a szivattyúház és az antik forrás – és bútor került a parkba. Ekkor épült a teraszos kert a kőkerttel és a teniszpályával az egykori rózsakert helyén. Kőmozaik készült a kastély északi homlokzata előtt, valamint sziklakert a kastélytól északnyugati irányba elhelyezkedő Ördög-dombok egyikén.
A kastély a II. világháború után a Földművelésügyi Minisztériumhoz került, majd 1950-től görög menekült gyerekeket helyeztek el benne. 1954-től magyar gyerekek nevelőintézeteként működött.
A történelmi kertet lassú, de kitartó munkával kezdték el megtisztítani 2003-tól kezdve. Ismét megnyíltak a természetes folyosók, előbukkantak a sétányok téglával rakott szegélyei, valamint megnyitották a kastély háború után elfalazott földszinti teremsorát. Ezzel látogathatóvá vált a műemlékegyüttes, de az igazi áttörést a 2009 és 2015 között lezajlott európai uniós pályázattal sikerült elérni. Sikerült megújítani a kerttörténeti szempontból különösen értékes vízrendszert, helyreállították a két km hosszú tórendszert, a tóparti sétányt, a környező zöldfelületeket, a sírdombot, és visszaépítették az egykori hidakat. Sikerült elbontani a medencéket és az aszfaltozott sportpályákat is, így a látogatók ismét csodájára járhattak a mutatós parknak.
A 2018 és 2022 közötti turisztikai fejlesztési pályázat részeként lehetőség nyílt a kastély körüli zöldfelületek helyreállítására és kerti építmények felújítására is. Teljes, külső-belső rekonstrukción esett át a park ékessége, a Hollandi-ház, amelyben ezentúl külön kiállítás mutatja be különleges, eredeti funkcióját. Tetőt kapott és megújult a régi szivattyúház, használhatóvá varázsolták a teniszpályát és új életre kelt a mellette lévő lugas is. Elkészül az antik forrás új gépészeti rendszere, amelynek köszönhetően újra csobog majd a víz a restaurált oroszlánfejes vízköpőből. A korabeli fotókon látható fehér kerti ülőbútor garnitúra utánagyártott példányai is eredeti helyükön várják a látogatókat. A munkálatok közben újabb, a kastélytól a tóig vezető kerti sétány eredeti útvonala is előbukkant, amelyen tavasszal medvehagymatengerrel kísérve sétálhatunk a Festeticsek nyom
A beszámolót a KELET-BUDAPESTI KLUB A Mi kis Nyugdíjas csoportunk tudósítója Grivant József készítette (forrásmunka: a Wikipédia segítségével!)
És akkor az általam készített fotók következzenek:
