A pécsi nyugdíjasok csapata május utolsó napjait Horvátországban töltötte. A kora reggeli indulás után még szunyókáltunk kicsit a buszban majd a Kvarner-öböl mentén haladva már fel-fel bukkant a tenger, majd átkelve az Ucska-alagúton az isztriai félszigetre érkeztünk. Utunk első állomása Buzet városa volt. A kis város történelmi része a Buzet tetején van, a völgyben pedig az új rész az úgynevezett Fontana. Sétáltunk egyet, majd ellátogattunk egy helyi manufaktúrába, ahol italokat kóstoltunk és persze vásároltunk is belőle. Innen Porec városába egy tengerparti szállodába mentünk, ahol az edzettebbek még fürödtek a tengerbe vacsora előtt, mások vacsora után sétálgattak a parton.
Második nap Pulába mentünk, ahol városnézés volt a program. Bementünk a kikötő mellett épült római kori amfiteátrumba. Körbesétáltunk, kipróbáltuk az akusztikáját. Lenyűgöző hatalmas mérete (az öt legnagyobb amfiteátrum között szerepel).
Átsétáltunk az óvárosba. Az óváros alatt található a Zerostrasse nevezetű alagútrendszer. Pula az Osztrák-Magyar Monarchia fontos haditengerészeti városa volt. Az alagútrendszer az I. világháborúban a különböző városrészek között a hadianyagok, emberek, élelmiszerek mozgatását szolgálta. A II. világháború alatt az olaszok tovább bővítették. Hatalmas terek, termek kerültek kialakításra. Óvóhelyként is szolgált 50 ezer ember, vagyis a teljes lakosság elfért volna az alagutakban.
Séta közben megálltunk a főtéren. Az I. században itt épült a Fórum, ami a mindennapi és a vallási élet központja volt, de itt történtek a jogi döntések és az adminisztráció. Maradványa kellemes hangulatot ad a térnek. Jól esett itt elfogyasztani egy kávét vagy egy sört.
Következő állomás Fazanaba vezetett, ahol hajóra szálltunk és a Bijuni szigetcsoport legnagyobb szigetére mentünk. A szigeten kis-vonat vitt végig, ahol a horvát nyelvű idegenvezetés nem volt a legjobb megoldás. Az út azért így is gyönyörű volt, szép helyeken haladtunk a szafari parknál meg is álltunk picit, láttuk Tito autóját szép villákat a Szent István templomot.
Visszatérve a szálláshelyre fürdés és vacsora. Sajnos egy baleset megtanított, hogy tengerjáró cipő nélkül nem szabad fürdeni. Vacsora után összejöttünk a folyosón egy kis borozgatásra és éneklésre.
Harmadik nap Hum településre mentünk, amely a világ legkisebb városa. Beléptünk a városkapun. Megcsodáltuk a kilátást a tájra. Itt a 11. század óta nem építettek új épületet. Lakosainak száma kb. 30 fő. Kis családi vállalkozások kínálják portékáikat. Lekvárt, mézet szarvasgombát, sajtot, kolbászt, borokat, pálinkát és kézműves termékeket vásárolhatunk és finom a kávé. A település a glagolita szerzetesek központja volt, így a parkokban láthatunk a glagolita ABC egy-egy betűjét bemutató szobrokat, oszlopokat, no meg a kézműves termékeken is megjelennek ezek a betűk. Megcsodáltuk a templomot és megnéztük a temetőt, ami egész nagy a város méretéhez képest, mivel korábban több lakosa volt a településnek.
A hazafelé út, jól telt, azt tervezgettük, hogy ősszel a szarvasgomba fesztiválra érdemes lenne eljönni. Köszönet a szervezőknek a szép utazásért.
Katona Erika Pécs
