Mindig ilyen hónapot kívánunk magunknak, mint a címadó május! Két szuper kirándulás, amelyek sok szempontból hasonlítottak:
Mindkét napon változékony volt az időjárás.
Mindkét kirándulás helyszíne kisebb települések köré fonódott.
Mindkettő történelmi és/vagy művészeti tematikájú.
És mindkettőn híres magyar festőkhöz jöttünk vendégségbe.
De nézzük kronológiájában!
Az első május 7-e, irány Benczúrfalva.
Reggel a távolsági buszmegállóban gyülekeztünk, majdnem minden jelentkező meg is érkezett – ezen még dolgoznunk kell! -, aztán beállt a busz is. Már induláskor megtelt a jármű, kényelmesen elhelyezkedtünk. Maga az utazás tanulságos volt, napjaink Észak-Magyarországának szociológiai látlelete.
Megérkeztünk száraz időben, reménykedtünk, hogy ez így is marad.
Gréti klubvezetőnk színvonalas programot állított össze, elsőként megérkeztünk a helyi közösségi házhoz. Gyöngyike, a helyi alapítvány elnöke már várt és beinvitált bennünket az épületbe, ahol részéről a település és az alapítvány bemutatása következett. Az alapítvány célja a régi hagyományok és a falu örökségének ápolása, a tárgyi emlékek összegyűjtése, amit a közösségi ház mögött elhelyezkedő faluházban állítanak ki.
Egyeztettük az előzetesen megrendelt ebédünk időpontját és el is kellett indulnunk, hogy időre odaérjünk a Benczúr-kúriába, a település híres lakosának és egyben a kúria egykori tulajdonosának emléket állító kiállítására. Ez a híresség pedig Benczúr Gyula, korának híres és sikeres festőművésze, aki sok külföldi tartózkodást követően hazatért Magyarországra és – akkor még – Dolányban találta meg azt a helyet, ahol a nyarakat kívánta tölteni. 1927-ben lett a helység neve Benczúrfalva, korábbi híres lakója és festője tiszteletére.
A közösségi háztól induló rövid sétánk során elhaladtunk és meg is álltunk a falu másik híres művészei, id. Szabó István Kossuth-díjas és ifj. Szabó István Munkácsy-díjas szobrászok háza, otthona előtt. Mindketten Benczúrfalván alkottak és itt hunytak el.
Tovább haladva elénk tárul a 2023-ra – turisztikai célú fejlesztés keretében – befejezett, gondozott parkjától körbe ölelt Benczúr-kúria.
Az épület nagyon szép, visszafogott és kifinomult, az eredetihez hű, amennyire csak lehetett. Ezt látni kell, mindenkinek csak ajánlom. Mint ahogy a kiállítást is. Impozáns termekben vannak kiállítva a lenyűgöző történelmi témájú festmények, kisebb szobákban a portrék, tájképek és modernebb irányzatokat képviselő alkotások és van egy – az idegenvezetőnk által humorosan 18-as karikásnak nevezett – sarok is, akt témájú alkotásokkal.
S mindez egy kis nógrádi falu kastély-múzeumában!
A múzeum 21. századi, és vendéglátó egység is van, ahol kávéztunk is.
Ezt követően szaporán igyekeztünk vissza a közösségi házba, ahol a palóc gulyás (zöldbabbal és tejföllel) és a helyi recept szerint elkészített túróslepény (a túróba főtt krumpli is kerül, amitől nem gurul el és puhább lesz a borítás) vár bennünket.
Közben valahonnan előkerült egy kis maradék édes muskotályos borocska, úgy desszertnek.
Ebéd után megnéztük a felújítás után áhítozó faluházat, aminek a belseje kincseket rejt. Ezeket a tárgyakat mind úgy adják össze a helybéliek, régi padlásról, kamrákból, pincékből, szekrények mélyéről összegyűjtött emlékek, a régi életmód kellékei. Nagyon érdekes, a régi komplett – almazöld&vajszínJ – konyhabútorunkkal is találkoztam.
A hazafelé menő buszunk indulásáig még beszélgettünk, aztán elköszöntünk Gyöngyikétől és buszra fel! Szerencsésen, élményekkel telve értünk haza.
Második kirándulásunk 22-én Divénybe és környékére vitt bennünket.
Divény szlovák település, igazolványokkal és egészségbiztosítással felszerelkezve vágtunk neki az útnak az ismerős kisbusszal.
Hogy miért pont Divény? Mert van nekünk egy régi ismerős idegenvezetőnk, Gertike, akiben bízunk és segített kitalálni egy szép programot és végig is kalauzolt bennünket Ezúttal Losoncon csatlakozott hozzánk
Első állomásunk a Losonctól kevesebb, mint 10 km-re lévő, nagyon takaros kisvárosi külsőt mutató Gács község.
Az irányt a május-1-én megnyitó Csontváry-emlékház felé vesszük. A település a régi óvoda épületét hozta rendbe és alakította ki a helyi múzeumot. Az egyik része az ütős interaktív elemekre alapuló kiállítás. A falnyi érintős kijelző előtt sci-fi filmek főhőseit megidéző módon varázsoltunk, az Európa térképen megjelentek a városok, ahol Csontváry megfordult, és ahol megérintettük, az ott készült alkotások jelentek meg előttünk. A kijelzőn! Eredeti Csontvári képből három található Szlovákiában, kettő Losoncon és egy Pozsonyban. És miért van Szlovákiában emlékháza? Mert Csontváry Kisszebenben született, és itt, Gácson élt 10 évig, patikusként tevékenykedett, és az ebből összegyűjtött jövedelemből kívánta fedezni a tervezett utazásait.
A múzeumban helyezték el a fazekas múlt emlékeit és a messze földön híres posztógyártás remekeit is.
Ezután kisbuszunk Divénybe ért velünk, kb.15 km Gácstól.
Először a Mindenszentek Templomába mentünk, ahol a Plébános Úr már várt bennünket, Gertike tolmácskodott. A templom egyedülálló erődítményfallal van körülvéve, múltja a 14.századig nyúlik vissza. Korossága ellenére belülről kifejezetten derűt sugároz, köszönhetően a világos tónusú szemet gyönyörködtető festésnek. Ez Gyurkovics Ferenc festő készítette 1915-ben, az évszázadok sok-sok átépítését követően.
A templomtól búcsút véve elsétáltunk a Divényi Történelmi Múzeumba, ami a szintén egy fallal körülvett tekintélyes Zichy kastély épületében került elhelyezésre.
A kiállítás sok témát felölel, a vár, a kastély, a Zichy család, a község és környékének történelme, életmódja. Itt is jelen vannak az interaktív elemek, ami megsemmisült az idők folyamán, azt a képzelet már elénk tudja tenni. VR- szemü még nincs!
Volt még programunk, amit az időjárás készült meghiúsítani, de nem mindenki számára. A vállalkozók csapata elindult a Szent-Anna kápolna felé, ami egy-kétszáz méterre van csak a múzeumtól. A kápolna körüli temetőben a Zichy családból is, és más méltóságok is nyugosznak.
Mivel a kápolna a vár főbejárata előtt épült, így muszáj volt kimenni Divény várába, ahonnan pazar kilátás nyílik a környékre. Közben a nap is kisütött. Fedezék már nemigen maradt a falak között, de így is tekintélyes. Jelenleg ásatási munkálatok folynak a helyszínen.
Terveztük, hogy elmegyünk a közeli (Rózsaszállási) víztározóhoz, és ezt be is váltottuk. Idegenvezetőnk elmondása szerint volt idő, amikor nagyobb élet, üdülés, sport, szórakozás volt errefelé. Kb. 5 éve leengedték a tavat vízminőségi problémák miatt, azóta is töltik vissza.
Ezek után hazafelé vettük az irányt. Eredetileg Losoncon lett volna egy parkos szabadtéri séta, de ezt a fedett Galéria üzletközpontba tettük át, ami egy nagyon kellemes társasági hely, sok-sok üzlettel, mozgólépcsővel, extra túlzásoktól mentes.
Előtte még páran Gertike idegenvezetőnkkel ellátogattunk a városi múzeumba, ahol az aktuális attrakció a gyerekrajz kiállítás volt, de mi a két Csontvári festményre is kíváncsiak voltunk, így láttuk ”A Gém”- et is. Szép!
Ahogy az egész kirándulás is! Írás közben nézem a fotóimat, a többiek is készítettek, Grétike meg válogatja
Köszönet érte minden közreműködőnek.
Szerző: Tanács Erzsébet
