Még ez év januárjában a NAV Dél-budapesti Adó-és Vámigazgatósága Dél-budapesti Adóigazgatósága Nyugdíjas klubjának gyűlésén felvetődött egy néhány napos baranyai utazás lehetősége. Az elhatározást tett követte, s kezdetét vette a szervező munka, mely kiterjedt a közlekedés, a szállás, az étkezés, továbbá a programok megszervezésére.
Végre-valahára felvirradt május 8., mikor tizenegyen találkoztunk a Keleti pályaudvaron, s a Mecsek Intercity szerelvénye elindult Pécsre. Bár az út csaknem három órán keresztül tartott, ám ez nem igazán tűnt hosszúnak, mert hangulatunk nagyon jó volt. A megérkezést követően elfoglaltuk szobáinkat Pécsett a Kaffka utcai NAV szálláson, illetve a pécsi FORDAN szállodában. Négy klubtagunk autóval jött, ők – hála a kitűnő pilóta rutinjának – már jóval korábban megérkeztek a szállodába.
Az szobák elfoglalását követően valamennyien a Rundo étteremhez mentünk, hol finom ebéddel vártak bennünket. Jó is volt, hogy fedett helyre kerültünk, mert ebéd közben eleredt az eső, s valósággal leszakadt az ég. Míg az étteremben vártuk, hogy elálljon az eső, addig a közelben levő szecessziós stílusú Főposta épületében gyönyörködtünk. Egy idő után azonban úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg míg eláll az eső, hanem átvonultunk a közeli Török Múzeumba, mely Jakováli Hasszán pasa dzsámijában található. Érdemes volt várni míg kinyitott a Múzeum, mert egy érdekes rövidfilmet láttunk, s egy rendkívül jó előadást hallottunk a dzsámi épületéről, s a török dervisekről. Mialatt megnéztük a kiállítást, addig az eső is elállt. A dzsámi mögött az épület, s a dzsámihoz tartozó minaret makettje látható, s az épület előtt pedig a híres török utazó – Ibrahim Pecsevi – szobránál fényképezkedtünk.
A dzsámi után egy kis kitérő következett, s megtekintettük a közelben levő Memi pasa fürdőjének romjait, s rövid perces séta után ott álltunk a város ikonikus jelképének számító négy tornyú Székesegyház előtt. Miután megnéztük a Dómot, néhány klubtagunk felment a karzatra is, s körbejárta e páratlan szépségű épületet.
Szerencsére a Dóm után nem kellett sokat gyalogolni, hiszen a világhírű Csontváry-kiállítás a közelben található. A művész életrajza alapján megállapítottuk, hogy Csontváry valóságos polihisztor volt, s a festő különleges atmoszférájú képeiben gyönyörködtünk.
A kiállítás megtekintése után elhaladtunk a Széchenyi téri Gázi Kászim pasa dzsámija, s Hunyadi János lovasszobra mellett. A Virág cukrászdában történő közös fagyizás után egy pillantást vetettünk a páratlanul szép szecessziós stílusú Pécsi Nemzeti Színház épületére, s a vacsora elfogyasztását követően mindenki nyugovóra tért. Bár egy pizsi parti lehetősége is szóba került, ám mindenki olyan fáradt volt, hogy – példának okárt, e sorok írója – kedves TV műsorát sem tudta végignézni.
Másnap viszonylag korán keltünk, s a szálloda, illetve a NAV szállás közelében levő távolsági autóbusz pályaudvaron – a Sikósra induló autóbusz állásánál – találkoztunk. Mindössze legfeljebb harminc percet utaztunk, s megérkezünk a városba. Leszállva az autóbuszról, rövid séta után a külső várnál voltunk, ahol felidéztük, hogy a nagy sikerű A Tenkes kapitánya című filmsorozatban Eke Máté, Buda Jakab, s az öreg Siklósi bácsi a külső várnál gyújtotta fel a labancok által rekvirált állatok táplálékául szolgáló szénakazlakat. Rövid idő múlva megnyílt a várkapu, majd áthaladtunk a Barbakánon keresztül, s Várban egy középkori jelmezbe öltözött kikiáltó fogadott bennünket, ki harsány, s humoros hangon ismertette a Vár történelmét. A vár históriája után az alagsorban a reneszánsz korba kerültünk vissza, hol a Panoptikumban – többek között – Mátyás király, Beatrix királyné, Vitéz János, Bakócz Tamás, Leonardo da Vinci, Galeotto Marzio, Kinizsi Pál, s Magyar Balázs viaszbábuja fogadott bennünket. A Panoptikumban elhelyezett tablók, s térképek alapján képet kapunk a XV. század gazdasági életéről, a korabeli iparról, kereskedelemről, az igazságszolgáltatásról, s korszak háborúiról. A tablók alapján megtudtuk, hogy a XV. században a Mátyás király által szigorúan beszedett adók révén – egyes években – az állam bevétele megközelítette az egymillió aranyforintot, s ez bizony vetekedett a korabeli Anglia éves bevételével.
A Panoptikummal szembeni termek a középkori kínzókamrákat, s a középkori büntetés végrehajtást mutatják be. Ugyancsak e szárnyban található a hadtörténeti kiállítás, melyben Gara nádor, Zsigmond király, Török Bálint viaszbábuival találkozik a látogató. Nem véletlen, hogy e kiállítás része az ún. A Tenkes kapitánya emlékszoba is melyben a viaszbábuk Amália ezredesné, Egbert ezredes, Eke Máté, Veronika, Juliska szakácsnő, s Buga Jakab alakját idézik. Az is magától értetődik, hogy e teremben Örsi Ferenc A Tenkes kapitánya című könyve található, a monitoron pedig a könyvből készült nagy sikerű filmsorozatból pedig Eke Máté kalandjai láthatók. A hadtörténeti kiállítások termeit bútortörténeti kiállítás követi.
A kiállítások után a páratlanul szép kápolna, s az illatszertár következik, majd pedig érdemes kimenni a közeli rózsakertbe, melynek közelében az 1526. évi mohácsi csata hősi halottjait eltemettető Kanizsai Dorottya szobra látható.
A Várkastély átellenes oldalánál a képekkel díszített Lovagterem, valamint a vadászatokat idéző terem látható, majd pedig ki lehet menni a bástyasétányra, ahol a látogató csaknem körbesétálhatja az egész várat, miközben a környék páratlanul szép panorámában gyönyörködhet.
Fájó szívvel hagytuk ott a gyönyörű siklósi várat, ám a Két sirály nevű étteremben már várt az ebéd bennünket.
Ebéd után távolsági buszra szálltunk, s rövid idő múlva már ismét Pécsett voltunk. A megérkezést követően helyi buszjárattal felmentünk a Tettyére. Miközben a Szat(h)mári György püspök reneszánsz nyári palotája a törökök által dervis kolostorrá alapított épületének romjai között sétáltunk, a csodálatos pécsi panorámában gyönyörködtünk.
A tettyei kirándulás után a helyi autóbusszal egészen az Alagútig utaztunk, majd az Északi várfal mentén a Székesegyházig sétáltunk, majd betértünk a Püspöki palota melletti Várkertbe. Rövid séta után megérkeztünk a Kinizsi Pál által tervezett Barbakán jelenlegi építményéhez. Míg néhány vállalkozó szellemű klubtagunk felment a körbástya tetejére, hogy a környék csodálatos látképében gyönyörködjön, addig a többség a nyugati oldalon húzódó kettős várfalat vette szemügyre.
Mielőtt elhagytuk volna a Várkertet, Janus Pannonius szobrára vetettünk egy pillantást. Megtudtuk, hogy a püspök – bár vezető szerepet játszott az 1471. évi Mátyás király ellenes összeesküvésben, ám mivel a király barátja volt, – az uralkodó nem üldöztette a költőt.
Az aznapi séta ismét a Széchenyi téren fejeződött be.
A harmadik nap szintén a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron találkoztunk, ám most Szigetvárra utaztunk. A Szigetvárra történő megérkezést követően elsétáltunk Stancsics Márk várkapitány szobra előtt, s máris a Zrínyi téren álltunk. A téren megcsodáltuk a Török Bálint lakóháza helyén álló romantikus stílusú épületet, és Zrínyi Miklós horvát bán hőstettére utaló oroszlánt ábrázoló szobrot. A szobor előtt felelevenítettük, hogy a Kisváros című népszerű filmsorozat Járai Béla őrnagya mindig a téren található Herczeg(h) vendéglőben fogyasztotta el a szokásos Kis bécsit.
Néhány perces séta után a várkapu előtt álltunk. A kapunál Tinódi Lantos Sebestyén szobra fogadott bennünket, s az emléktábla szövegéből pedig kiderült, hogy a XIX. században a Perczel-növendékek kíséretében Vörösmarty Mihály is meglátogatta az erősséget. Először a várfalak mentén körbesétáltuk a várat, majd elhaladtunk a kazamaták előtt, s az egykori lovagvár közelében jártunk. A belső vár felvonóhidja előtti Zrínyi Miklós horvát bánt ábrázoló lovasszobor az utolsó percek felfokozott, drámai hangulatát ábrázolja. A felvonóhíd után látható a hatalmas északnyugati bástyában levő belső vár részét képező lakótorony maradványa. Az erősség körbesétálását követően betértünk a Várban található Andrássy kastély épületébe, hol megismerkedtünk a szigetvári vár történelmével, majd a Szulejmán dzsámiban egy rövid fegyvertörténeti bemutató következett.
A várlátogatást követően kisétáltunk a szigetvári távolsági autóbusz pályaudvarra, s a távolsági autóbusszal visszautaztunk Pécsre. A pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron elbúcsúztunk a az autóval Budapestre utazó négy klubtagtól, majd egy közeli étteremben megebédeltünk, s a NAV szállás szobakulcsainak leadását követően vonatra szálltunk. Mivel az első napi pécsi eső után az idő is kellemessé vált, mindenki jól érezte magát, s javaslatok születtek a soron következő kirándulásokkal kapcsolatban.
A visszaút során egyre többször hangzott el a mára már szinte szállóigévé váló mondat „Jövőre Veletek ugyanitt!”
Dr. Németh István
