Ez már nem is szeszélyes, bolondos április, inkább egy undok hisztérika ezzel a hihetetlenül szélsőséges időjárással. Leginkább a szabadtéri programokat lehetetlenítette el az esős, hideg idő az elmúlt egy-két hétben.
Ám a Fővárosi Pénzügyőr Klub vezetője, Princz György – kicselezve az égieket – zárt helyre, a Zwack Unicum Likőrgyárba szervezett látogatást a társaságnak. Réges-régen, még Tánczos Imre idejében jártam már itt, de kész voltam újra ellátogatni e híres hungarikum „boszorkánykonyhájába”. Igaz, mindössze hatan jelentünk meg a klubból, de igazán érdemes volt elmenni a Soroksári úti gyárba.
Miként az ismertetőben olvashatjuk „A Zwack Unicum keserű likőr több mint negyven hazai, valamint a világ minden tájáról érkező fűszer- és gyógynövény kivonatából, illetve párlatából készül. Az italt először a Zwack család egyik őse, Zwack doktor készítette gyógyszerként II. József Habsburg császárnak 1790-ben. A császár, megkóstolva azt, így szólt:”Das ist ein Unikum!”, ezzel rögtön nevet is adva a később összetéveszthetetlen gömbölyű üvegbe palackozott gyógynövényitalnak.”
Kísérőnk egy kisebb vetítőterembe vezette csoportunkat, amely kiegészülve egy hasonlóan szerény létszámú kis társasággal, elfoglalta helyét, ahonnan végig követhettük a család és a gyár fordulatos történetét. Ismertetést hallhattunk a gyártási folyamatról, majd megtekintettük a kicsitől a hatalmas méretűig sorakozó hordók lenyűgöző arzenálját. A folyosói tárlókban sok ezer féldecis üvegcsében a világ minden tájáról érkezett ital látható ezernyi színben pompázva. Gazdag változatossága a formáknak, a díszítő címkéknek, igazán nagyszerű gyűjtemény!
Végül kóstolót kaptunk a klasszikus Unicum és fiatalabb társa, az Unicum Szilva likőrből. De mit is beszélek! Ezzel a mozzanattal csak a hivatalos rész zárult, hiszen innen – kellőképpen elkábulva a sok információtól és a pár korty italtól – utunk egyenesen a boltjukba vezetett, ahol beszereztük a közeljövő családi és baráti összejöveteleihez nélkülözhetetlen gyógylikőrt.
Mire ismét az utcán voltunk, az eső már elállt, de a hideg megmaradt, ami most nem is volt oly nagyon zavaró, ki tudja miért..
B. Gados Júlia
