Egy balkáni tavaszköszöntő hagyomány a márciuska adományozása. Március elsején egy piros-fehér fonalból sodort zsinórra akasztott kis figurát ajándékoznak a férfiak/fiúk a hölgyeknek/lányoknak.
A piros szín a tüzet, a vért, illetve a napot jelképezte, tehát a nő termékenységét, a születést és az életet, míg a fehér a felhő és a hó tisztaságát, tehát a férfi bölcsességét. A két szál összesodródása a férfi és a nő együvé tartozásának jelképe.
A rituálékban a vérvörös színt az élettel, a termékenységgel, az imádattal és az áldozatokkal, a fehéret pedig a hó, a jég és a felhők tisztaságával hozták összefüggésbe. Így a fehér és a vörös együttesen azt a vágyat jelentette, hogy elhagyjuk a telet, annak hideg borzongását, hogy az áldozati vér melegével belépjünk az életre ébredés szakaszába.
Március elsején a pécsi nyugdíjas csapat ünnepi taggyűlésre jött össze a szokott helyen a hivatal tanácstermében. A taggyűlés egyetlen napirendi pontja a nőnap volt. Március 8, elsején vagy a népi ünnep? A lényeg, hogy együtt legyünk férfiak és nők, kollégák és kolléganők. A vezetőség és a férfiak gondoskodtak az itókáról, a nők pedig a harapni valóról. Hoztunk jókedvet is. Minden együtt volt, így még a kezdés előtt megindult a beszélgetés, mint a méhkas zsibongása, olyan hangzavar töltötte be a termet. Jenő barátunk megkezdte beszédét, de érezte rövidre kell fognia.
Mindenki beszélgetett, eszegetett, iszogatott. Felelevenítettük a régi kirándulásokat, terveztük az újakat. Rendeztük a befizetni valókat kirándulásokra, tagdíjakra. Emlegettünk kolléganőket, kollégákat, eseményeket. Fel felálltunk egy kis itókáért, harapnivalóért majd újabb csoportokba rendeződve folytattuk a beszélgetést. Nagyon jól éreztük magunkat. Az idő gyorsan elszaladt. Többen megállapítottunk, hogy milyen jó volt „csak beszélgetni”, szükség lenne erre máskor is.
Várjuk a következő taggyűlést.
Katona Erika Pécs
(képek:Kocsonya Jenő)
