2023.08. 07-11. között egy ötnapos Erdélyi kiránduláson vettünk részt a Kelebiai pénzügyőr, valamint három, Budapesti pénzügyőr illetve adós klub tagjainak a részvételével.
A busz 7-én hajnali 4.00 órakor indult a Nyugati térről 28 utassal, majd Kelebián csatlakoztunk 25 fővel.
Az odafelé úton nem volt célszerű sok programot beállítani, hiszen az út 900 km volt.
Azért a Segesvár melletti Fehéregyházán megnéztük a Petőfi Sándor emlékhelyét, a Múzeumot és a parkot a szobrokkal, az emlékművel. Gazdagabbak lettünk több hitelesnek tűnő információval, hiszen egy nagytudású, intelligens tárlatvezető tartott előadást, szünnapon csak nekünk kinyitva a létesítményt.
Este fél kilenc tájban fáradtan érkeztünk meg Csíkszépvízre a Kishavas panzióhoz, ahol a tulajdonos, Magdi és a személyzet szilvapálinkával és kürtős kaláccsal fogadott bennünket.
A szállást nagyon gyorsan sikerült elfoglalni, hiszen már előre megvolt a beosztás, amit a tulajdonos is kézhez kapott. Jól esett a finom vacsora, amit viszont megkeserített, hogy öt nappal az indulás előtt váratlanul hunyt el Módra Mihály, sokunk felejthetetlen és pótolhatatlan Barátja. Ők is részt vettek volna a kiránduláson és pont akkor este ünnepeltük volna a feleség, Erzsike születésnapját. Így viszont csak egy szál gyertyát tudtunk gyújtani Misi emlékére.
8-án a reggeli után itt Csíkszépvízen meglátogattuk a 2021-ben átadott Székely Határőr Múzeumot, ahol egy hosszú, viharos korszakot követhettünk végig a magyarság történelméből életnagyságú emberek, korhű öltözékű harcosok, lovak és egyéb fontos tárgyak bemutatásával, kísérő kisfilmekkel és élményszámba menő tárlatvezetéssel, sok-sok helyiségen áthaladva. Megkockáztatom, hogy ez a Múzeum minimum Európai színvonalat képvisel! Aki teheti, és arra jár egyszer, ezt nem szabad kihagyni!
Ezt követően Gyimesbükkre vezetett az utunk, ami egykoron az Osztrák-Magyar Monarchia legkeletibb határállomása volt. Itt a Deáky Panzióban és a határon maga Deáky András régi Barátom volt a vendéglátónk és az idegenvezetőnk mintegy öt órán keresztül.
Ő egy 82 éves magyar-német szakos tanár, nyugalmazott iskolaigazgató, aki az egész eddigi életét a csángó magyarok, magyarságának megmaradásáért és a régi emlékek megőrzéséért, az épületek emlékművek felújításáért áldozta fel. Az évtizedek alatt ott Gyimesbükkön az Ő áldozatos munkájára épülve mára már egy egész turisztikai üzletág épült fel.
Ő vásárolta meg annakidején a romokban heverő 30-as őrházat és saját pénzén, illetve adományokból építette újjá, ami már 15 év óta vasutas múzeumként üzemel. Az őrház avatásán 2008. május 11-én mi is ott voltunk. Szívbe markoló volt, ahogyan 40.000 magyar ember tombolva ünnepelt a hegyoldalakon. Lengtek a magyar zászlók, zúgott a magyarok-magyarok és közben hangos dudaszóval megérkezett a 17. számú magyar Nohab mozdony, orrán a hatalmas magyar címerrel! Természetesen zengett a magyar és a székely himnusz is. Azért erős volt a román rendőri jelenlét is!
Már évek óta javában folyik András vezetésével a Rákóczi várrom helyreállítása is.
Csodálatos vendéglátásban volt részünk: pálinka, hidegtál, sajtos puliszka, elefántfül nagyságú tárcsán sült rostélyos, vitamindús salátával. Szabad fogyasztással csíki sör, fehér és vörösbor, kávé.
Közben András idegenvezetése mellet kimentünk a Tatros folyóhoz, ahol áll a 30-as őrház és a Rákóczi várrom. Megnéztük a felújított Kontumáci kápolnát, az első és második világháború hőseinek tiszteletére felállított emlékművet, a régi vámházat, a hegyoldalban a gyönyörű kopjafa sort.
A csángó műsor kb. egy óra hosszat tartott. Népviseletbe öltözve zenéltek, énekeltek és táncoltak az előadók. A végén olyan jó lett a hangulat, hogy még mi is beálltunk táncolni.
Még nem volt vége a napnak, mert a visszafelé úton Gyímesfelsőlok-Ugrapatakán már várt bennünket Berszán Lajos kanonok Atya, aki sok évvel ezelőtt csángó emberek segítségével a semmiből felépítve létre hozta az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Líceumot, amely otthont és tanulási lehetőséget biztosít a magyar gyermekeknek, általános és középiskolai szinten. Az évek alatt már kikerült innen több híres ember. Későbbi orvosok, mérnökök, tanárok.
Az Atya a Kápolnában elmesélte az egész történetet és végig kisért bennünket az intézményen.
A vacsora előtt köszöntöttük a szülinapját ünneplő Horváth (Pipás) Józsi Barátunkat egy itallal és egy kis tortával. Előző este gyertyagyújtás, gyász, most örömünnep! Hát ez a való élet!
9-én, szerdán, Csíkszeredán a Kegytemplom melletti parkolóban találkoztunk az idegenvezetőnkkel és megnéztük a Kegytemplomot, ami a híres Csíksomlyói Búcsúk központja. Ezt követte egy buszos városnézés és a Rézangyalos modern templom megtekintése, amely Makovecz Imre alkotása. Tusnádfürdőn, majd Sepsiszentgyörgyön voltunk városnézésen és tettünk egy nagy sétát, majd Kézdivásárhelyen megnéztük a Céhmúzeumot és a több száz különböző népviseletbe öltöztetett babakiállítást.
A visszaúton megálltunk a Nyerges tetőn és adóztunk az ott elesett több száz székely hős emlékének. Az út túloldalán felsétálva a hegyoldalon megszámlálhatatlan mennyiségű kopjafával találkozhattunk. Rajtuk feliratok, évszámok és, hogy kik állíttatták. Köztük van több volt magyar államfő is.
10-én, csütörtökön a Békás szoroshoz tartva megálltunk a Pongráctetőn (1.856 m.) ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, völgyekre. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy ahol hat évvel ezelőtt még nem volt semmi sem, most panorámás étterem és más kiszolgáló egységek működnek, valamint épül egy hatalmas szálloda is. Ebből is látszik, hogy milyen dinamikusan fejlődik Románia!
A Békás szoroshoz érve leszálltunk a buszról. A busz előre ment, mi pedig sétálva, de nagyon ügyelve a hatalmas járműforgalomra ereszkedtünk lefelé a busz után. Közben megcsodálva az égig nyúló sziklafalakat és a zúgó, száguldó víztömeget. Azért az út két oldalán felállított árusítóhelyek időnként egy kicsit elvonták az emberek figyelmét a természet csodáitól.
Leérve ismét buszra szálltunk és visszaindultunk a Gyilkos tóhoz.
Egész eddigi utunk során kegyes volt hozzánk az időjárás, a tóhoz érve viszont hatalmas eső marasztalt bennünket elég hosszú ideig a buszban. Azért végül majdnem mindenki lemerészkedett, hiszen a látványosságot és az étkezési helyeket illő volt meglátogatni.
Visszafelé utunkon lassan elállt az eső és így Madéfalván koszorút tudtunk elhelyezni az osztrákok által lemészárolt több száz székely határőr turulmadaras emlékhelyén Viszont a levegő nagyon lehűlt. Így a szállásra érve vacsora előtt legalább dupla pálinkát kellett fogyasztanunk.
11-én, reggeli után pakolás be a buszba és indulás hazafelé a 900 km-es útra!
Szejkefürdőnél megálltunk és a csodás régi székelykapuk alatt átsétálva leróttuk kegyeletünket Orbán Balázs sírjánál!
A következő megállóhely Farkaslaka Tamási Áron síremléke!
Korondon kicsit hosszabb időt töltöttünk. Itt lehetett elkölteni a maradék pénzünket és megvenni az emléktárgyakat szeretteinknek. Átutaztunk Parajdon és Szovátán, ahol a sóbánya és a Medve tó megérne egy egésznapos időtöltést.
A határt most is Nagylaknál léptük át. Mindkét alkalommal várni kellett egy-egy órát! Hatalmas a forgalom, valamit tenni kellene a gyorsabb kulturáltabb ki-belépés érdekében!
21.30 körül Kelebián elköszöntünk Bp-re tartó útitársainktól. Még két és fél óra utazás állt előttük.
Végül is annak nagyon örülök, hogy különösebb probléma, baj nélkül szerencsésen megjártuk ezt az utat!
Köszönöm a résztvevőknek, hogy kérésemnek megfelelően sokan ismeretlenül is tudtunk egymáshoz alkalmazkodni és nem nagyon borzoltuk egymás idegeit!
Ha csak pár embernek is tudtam felejthetetlen élményt nyújtani, akkor már azt mondom, hogy ezért is megérte a szervezés!
Nekem ez már a tizenegyedik ilyen nagybuszos szervezésű Erdélyi utam volt, tehát számomra ez már nosztalgia. De a gyönyörű tájakat, az ottani emlékeket, az embereket soha nem lehet megunni!
Köszönöm a két fiatal gépkocsivezetőnek (az ikreknek) a biztonságos buszvezetést!
Külön köszönöm Vidra Andrásnak a rengeteg fotót és a videókat!
Az engedély megvan Tőle ahhoz, hogy ehhez az anyaghoz is hozzá lehessen jutni!
Írásomhoz mellékelek pár fotót is, melyeket a Böbe Morzsák anyagából választottam ki!
Kelebia, 2023. 08. 19.
Horváth Zoltán
szervező/csoportvezető
