Augusztusban az időjárás kicsit eltért a megszokottól, így a Baranya vármegyei nyugdíjasok egy hírtelen jött ötlet alapján, elindultunk Badacsonyba.
Némi zökkenővel és indulás előtti átszállással, vonattal utaztunk Fonyódra. Szerencsére a masiniszta ügyesen behozta, hogy fél órával később indultunk Pécsről, így elértük a tervezett balatoni hajót. A kikötés után elindultunk gyalog a Kisfaludi-ház felé. Félúton beültünk egy borozó kerthelységébe, hogy gyönyörködjünk a panorámában és nem utolsó sorban ismét megkóstoljuk a badacsonyi kéknyelűt, hogy változott-e az elmúlt évekhez képest. Meg voltunk vele elégedve.
Jó hangulatban elindultunk a hegyre fel. Megnéztük a Kisfaludi- ház étlapját, majd tovább mentünk a Rózsakőhöz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra. A monda szerint, ha egy leány és egy legény egymás kezét fogva leül a kőre háttal a Balatonnak, még abban az évben egymáséi lesznek. Mi nem ültünk le, elindultunk lefelé a megkoptatott köves úton.
Visszafelé pótolni a folyadék veszteséget, még elidőztünk egy borozónál, majd meg sem álltunk a büfésorig, ahol mindenki választhatott kedvére való harapni és inni valót.
Kicsit még sétáltunk Badacsonyban, majd beálltunk a sorba a hajóállomáson, hogy elérjük a hazafelé induló vonatunkat, amellyel jó hangulatban értünk Pécsre.
Jó volt együtt lenni és kötetlenül beszélgetni.
Kocsonya Jenő, klubvezető


