A NAV NYOSZ Debreceni Klubja július 28-án 10:00-órától tartotta újabb foglalkozását/összejövetelét a NAV Cserepes utcai, kertes vendégházánál.
A klubfoglalkozásokon ugyan többen szoktunk lenni, de most csak húsz egynéhányan voltunk.
No, de soha ne legyen nagyobb bajunk, mert Takács Zoltán és kedves felesége, Zsuzsa már (1) egy órával előbb elkezdték a szorgoskodást a babgulyás ebédünk megfőzése végett.
Lassan összegyűltünk, s az üdvözlések és a folyamatban lévő ebédfőzés megtekintését követően a klubvezetőnk, VARGA ISTVÁN kezdte is a találkozónk/klubfoglalkozásunk érdemi lényeges részét taglalni, felvázolta az előttünk álló fontos eseményekkel kapcsolatos feladatokat, teendőinket.
Elsőként a szeptember 2-ai Nyárbúcsúztató – Főzőverseny és közben a Senior 5 próba sportvetélkedő szórakoztató sportolási lehetőségről/elfoglaltságról, az arra történő jelentkezésről, a majdani felutazásról, az esetleges szállás igényről, s no meg ugye a: ki főzzön majd és mit kérdésről is egyeztettünk.
Következőként az (1) egynapos kirándulásunkról volt szó, amely még szeptember- be lenne ÓNOD-ra és környékére.
A továbbiakban pedig az őszi, többnapos ERDÉLY-i kirándulásunk került górcső alá, azaz megbeszélésre.
Mindenik esetben figyelemmel az autóbusz kilométerenkénti óriási költségekre és a többéjszakás szállásköltségek miatt is, nehézségekbe ütköztünk.
Lassan már nehéz lesz összeinvitálni huszonpárfőt többnapos kirándulásra egy (30) harminc férőhelyes autóbusz bérléséhez.
Közben fogyott a lányok/asszonyok által sütött sok-sok finom különféle pogácsa, s az ásványvizek is.
Mindezek egyeztetése 12:20-kor véget is ért és a babgulyás is megfőtt a Takács házaspár jóvoltából.
Kis szünet alatt az ebédhez berendezkedtünk, megterítettünk, s érkezet is a finommá lett babgulyás, benne apró nokedlivel, hozzá egy-két nagy szelet kenyérrel.
Az ebédünkhöz nem a „Jó ebédhez szól a nóta” volt a kísérő, hanem újfent a hölgytagjaink által sütött és asztalra tett/kínált meggyes pite és egy másik sütemény, amelyhez friss szilvalekvárt is kínáltak a jó asszonyok, (mert a sok jó asszony ugye mindent megbocsájt !).
Köszöntük is a bevállalós Takács Zoli és felesége főztjét, s a süteményezéssel bennünket megtisztelő szorgos asszonyoknak a pogácsákat és az édes süteményeket.
Ebédezésünk után még kis beszélgetéssel, pontosításokkal kiegészítve ki-ki bevállalta, amit még ez évben elbír.
Jó volt megint ez a találkozónk. Szükséges is volt, mivel sok a tennivaló, a feladat, a határidők, s 70-80-éveseknek ez már ugye lassabban és nehezen is megy.
Külön köszönet még egyszer a szorgosabb, aktívabb klubtagjainknak.
Gorzsás Antal
