A tegnapi napon, (június 14-én) 50 fő részvételével egynapos kiránduláson vettünk részt Bácskatopolyán az általam vezetett Kelebiai pénzügyőr nyugdíjas klub és a Kelebiai Nyugdíjas Egyesület tagjaival.
Gyönyörű időt fogtunk ki.
A programok a kinti segítőim közreműködésével már jó előre percnyi pontossággal elő voltak készítve és leszervezve.
Csak felsorolás szerűen, hogy merre jártunk, miket néztünk meg.
A Topolyai tó mellett álló régi szélmalomnál volt a találkozónk Mónikával és Vendel Bácsival a kinti segítőimmel.
A tónál egész évben van horgászati lehetőség. Tavasztól – őszig pedig népszerű strandolási lehetőséget nyújt a környékbélieknek és a turistáknak, hiszen van mód kempingezésre is.
A tótól nem messze van a nagyon modern, nem régóta működtetett foci akadémia, amelynek bejárhattuk minden zeg-zugát a csinos, fiatal intézményvezető hölgy kalauzolásával. Kedves gesztus volt az egyik Kelebiai sport alapítvány vezetőjének részéről, hogy átadott egy focilabdát eredeti Nyilasi Tibor, Dunai Antal és Gelei József sokszoros válogatott focisták aláírásával.
Ezután következett a TSC gyönyörű stadionja, amit a sokszoros szerb válogatott kötöttfogású Olimpiai érmes, Világ és Európa bajnok Boján mutatott be nekünk.
Ezután átsétáltunk a szemben lévő csodálatos európai hírű Sarlós Boldogasszony templomba, ahol az ottani Plébános Fazekas Ferenc Úr részletesen ismertette a templom történetét, amelyet Zichy gróf építtetett. A tornya 72,7 méter magas
A templom szomszédságában van a Múzeum, melyet szintén meglátogattunk.
Az ebéd a hangulatos Gurman étteremben már hetekkel előtte megrendelésre került, úgyhogy nem kellett várakozni a felszolgálásra. Így jutott idő még fagyizásra is.
A délután a gyárlátogatásoké volt.
A koporsó gyárban az üzem vezetője fogadott bennünket. Érdekes volt látni és végig kísérni a folyamatot, ahogyan a hatalmas nyár és tölgyfa rönkökből elkészülnek az egyszerű és felcicomázott koporsók és más temetkezési kellékek.
Lehet, hogy kicsit morbid volt ez a program, de nekem az a véleményem, hogy ez is az élethez tartozó természetes dolog.
Nagymértékben termelnek exportra is, de szomorú tényként kellett hallanunk azt, hogy mostanában Ukrajna a legnagyobb felvevő piac. Kedves gesztus volt, hogy a végén még meg is vendégeltek bennünket.
Következett az Európa hírű, nagyon modern gépsorokkal dolgozó és nagyon sok féle kerékpárt nagy mennyiségben előállító Capriolo márkanéven futó gyár.
Végül a „Gyantár” bútorgyárban rácsodálkozhattunk a szinte teljesen automata robotokkal, gépsorokkal ellátott számítástechnikai programok alapján dolgozó és vezérelt üzemcsarnokokban végzett termelésre.
Topolyai programunk utolsó állomása volt a Tájház megtekintése. Ez tulajdonképpen ugyanolyan volt, mint az elmúlt havi bajai kirándulásunk alkalmával Bajaszentistvánon lévő Bunyevác Tájház.
Ezután buszra szálltunk és meg sem álltunk alsó Kelebiáig, ahol Paskó Csaba Atya már várt bennünket.
A csodaszép kis templomban egy órás program keretében ismertette Kelebija és a Templom keletkezésének történetét, valamint saját sorsát. Végzettségeit, képesítéseit, a hívek és a lakosság, az emberek érdekében kifejtett önzetlen munkásságát. Közben két alkalommal is megszólaltatta az orgonát is.
Ezután átvonultunk a Márton Áron közösségi házba, ahol már meg volt terítve. A sós sütemények fogyasztása közben pálinkakóstolás volt, ötféle pálinka beiktatásával.
A tárkonyos raguleves elfogyasztása után svédasztalos tálalásban jött a sült, rántott, göngyölt és töltött húsok elképesztő sokfélesége, természetesen a megfelelő köretekkel tálalva. Lehetetlenség volt csak legalább egyet-egyet is mindegyikből megkóstolni. A végén pedig a desszert.
Mesterszakácshoz illő és méltó volt a vacsora! Vacsorázás közben szívesen kóstolgattuk Paskó Atya saját kövidinka borát.
Beszámolómhoz a Böbe morzsák blogról válogattam fotókat!
Horváth Zoltán szervező
