Összejöttünk vagy huszan Ákos szorgos szervezésének hála – nem számítva a két unokát – egy csendes, örömteli, szezoneleji kikapcsolódásra.
Ki kocsival, ki vonaton és taxival avagy gyalogszerrel esős időben érkezett. A merészebbek nem mulasztottak el egy sétát az ernyők alatt Gyuszi bácsi büféjéig, elhaladva a lengyel emlékmű előtt. Délután pedig az eleinte hidegnek tűnő medencében mostuk le az út porát, de egy kis úszás után már emelkedett a víz hőmérséklete.
Második napon már derűsebb időben nagyobb séták következtek a Balaton partján. A vállalkozó kedvűek felkapaszkodtak a Kőhelyi kilátóig, amit felújítás miatt csak egy héttel később fognak átadni. De ezt nem vártuk meg.
A Szamárkövet a pata- és lábnyomokkal lefotóztuk. Balatonbogláron viszont “tájgyönyör” fogadott a gömbkilátóban – szemben a tihanyi apátsággal és a fodrozódó barnás, kékes, türkiz színű víztükörrel . Végig bóklásztunk a soklépcsős lombkorona sétányon is, ismerkedvén a balatoni halakkal, madarakkal és rovarokkal valamint a lombos és tűlevelű fafajtákkal.
Harmadik napon – mikor már 10 h-kor el kellett hagyni a szobákat – gyönyörű napsütéses időben mulasztottuk el a nagystrandon a fürdést. De volt aki lábfürdőt vett a Chef Beachen. (Miért nem a Főszakács strandon?) Csak egy csoportképre tellett a kávézó előtt. De majd jövőre találkozunk ugyanekkor ugyanitt!!!
A krónikás Péchy Zsolt
