Idő hiányában a sok látnivaló miatt két csoportot alakítottunk és megosztottuk a látnivalókat.
Az egyik csapat most a Vörös-tornyot és a Rákóczi Múzeumot, a másik csapat a Református Kollégiumot és a Nagykönyvtárat nézte meg.
Októberben majd újra elmegyünk és a csoportok a másik által a múltkor megtekintett látnivalókat nézik meg.
A sárospataki Rákóczi-vár az egyike a hazai késő reneszánsz építészet legértékesebb épületeinek, amely az átalakítások és tulajdonosváltások miatt barokk és romantikus stílusjegyeket is hordoz.
A várat Perényi Péter építtette 1534-37 között, aki a mohácsi csata után tett szert a területre. A várfallal körülbelül egyidős az erősség centruma, az ötszintes Vörös torony, amely egy észak-itáliai mester, Alessandro Vedani nevét dicséri. A Perényiek kihalása után a vár gyakran cserélt gazdát, egészen 1616-ig, mikor Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György házassága révén fejedelmi birtoknak minősítették, s a várat jelentősen kibővítették
A Rákóczi-szabadságharc alatt a kuruc mozgalmak központja volt: itt tartották az 1708-as országgyűlést is. Később a Trautsohn, majd Bretzenheim hercegek tulajdonába, majd a második világháború után az állam birtokába került. Napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításainak helyszínei.
A régi, rombusz alapú „belső várat” sarkain bástyák övezik, a várkastélyt pedig árok veszi körbe.
Az udvar ékessége a Lorántffy-loggia
Az oszlopos-árkádos építészeti gyöngyszem a keleti szárnyat és a tornyot kapcsolja össze.
A torony legalsó szintjének homlokfalain lőréseket alakítottak ki. A bejárati szinten volt a konyha, a kincstár és a levéltár, valamint a kancellária és a sáfárház.
A harmadik és a negyedik szint között a homlokzat mögött védőfolyosók húzódnak, melyekből lőrések nyílnak. A negyedik szinten található a nagy terem, különösen szép reneszánsz faragványairól és 16. századi ornamentális falfestéséről híres. Ágyúállások céljára a legfelső szinten 1656-1658 között négy tornyot építettek, melyek közül ma már csak három áll.
A negyedik, a torony délkeleti sarkával együtt 1702 körül leomlott.
Sárospataki Rákóczi Múzeum
Balassa Iván igazgatósága első évében alakult meg a Sárospataki Rákóczi Múzeum Baráti Köre, melyről így szól az irattári jelentés:
„1956. április 22. Ma tartja alakuló közgyűlését a Sárospataki Rákóczi Múzeum Baráti Köre. A Rákóczi Múzeum dolgozói széleskörű társadalmi szervezetet hoztak létre a múzeum támogatására, propagálására, a vidéki kutatók támogatására. A közgyűlésen megbeszélik a Baráti Kör konkrét feladatait, terveit, javaslatokat tesznek a munkalehetőségeinek biztosítására. A jövőben a Baráti Kör fogja a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei című kiadványsorozatot kiadni.
A Kör célja a Bodrogköz, Hegyalja, Hegyköz történeti, néprajzi emlékeinek összegyűjtése, feldolgozása és közreadása kiadványok formájában. Vizsgáljuk a falu mai átalakulásának történeti, néprajzi és gazdasági kérdéseit. Az így feltárt anyag közvetlenül szolgálja a szülőföld megismerését, a hazafias nevelést. A múzeum Baráti Kör feladatának tekinti Zemplén megye történeti, régészeti, néprajzi, irodalomtörténeti, gazdaságtörténeti emlékeinek feltárását, rögzíteni kívánja a mai nagy átalakulás legfontosabb helyi eseményeit. Szeretnénk a múzeumot a helyi kutatás középpontjává tenni.”
Mint tudjuk, Balassa Iván tudományos pályáján fontos szerep jutott a szerkesztői munkának, így feladatának érezte a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei című sorozat kiadását, melyet részben ő írt (Földosztó mozgalom a Bodrogközben 1898-ban – 1956, Sárospataki vezető – 1957, Vezető a sárospataki várban – 1960, Néprajzi feladatok a Hernád és a Tisza között – 1960) és szerkesztett 1956-61-ig. Erre így emlékszik:
„Kiadtam az Újszászy Kálmán – Balassa Iván – Román János: Sárospataki vezető című útmutatót a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei című sorozatban, melyet Dankó Imre alapított, majd én folytattam. Szerkesztésemben a 23. számig láttak a Füzetek napvilágot, anélkül, hogy bármilyen állami támogatást kaptunk volna. Kiadóként a Rákóczi Múzeum Baráti Köre szerepelt, mert ebben az időben minden egyes számot külön-külön engedélyeztetni kellett. A sorozatot utódaim is folytatták és itt jelent meg 1997-ben Balassa Iván – Kováts Dániel Sárospatak határának helynevei című munkánk, melyben nagyszerűen fel tudtuk használni a tanácsi jegyzőkönyvekből kijegyzetelt adatokat.
Balassa Iván szorgalmazására a múzeum papírszalvéta-sorozatot készített, mivel abban az időben az ország lakossága szalvétagyűjtési lázban égett. A várat ábrázoló szalvétákból tízezer példányt nyomtak és ennek a bevételéből tudták finanszírozni több múzeumi füzet kiadását.
Sárospatak Református Kollégium Gimnáziuma és a Nagykönyvtár
Az ország egyik leghíresebb református tanintézménye a sárospataki kollégium, számtalan híres magyar ember iskolája, a ma is működő gimnázium épületében az érdekes iskolatörténeti kiállítás mellett a gyönyörű, Pollack Mihály által tervezett nagykönyvtár a legszebb látnivaló.
A kollégium rövid története:
Az iskolát Perényi Péter főispán, a pataki vár építtetője alapította 1531-ben. A református iskola fénykora az 1600-as évekre tehető, különösen akkorra, amikor Rákóczi György fejedelem özvegye Lorántffy Zsuzsanna lett a kollégium mecénása. Meghívására érkezett ide Comenius, a kor leghíresebb pedagógusa, aki az akkori legmodernebb pedagógiai elveket honosította meg az intézményben.
Az ellenreformáció során az iskola életét teljesen ellehetetlenítették, a tanárok és a diákok nagy része kénytelen volt elmenekülni és máshol folytatni tovább a munkát, elsősorban az erdélyi, toleránsabb légkörű Gyulafehérváron.
Csak II. József türelmi rendelete után enyhült a helyzet, és a kollégium létét többé már nem fenyegette veszély. A XIX. század első felében épült a kollégium ma is látható klasszicista épülete, benne a Pollack Mihály által tervezett nagykönyvtár (1834). A régi romos épületeket, a ma is álló Berna-sor kivételével lebontották.
A gimnázium híres diákjai közé tartozott a teljesség igénye nélkül Csokonai Vitéz Mihály, Kossuth Lajos, Kazinczy Ferenc, Szemere Bertalan, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Tompa Mihály.
A Nagykönyvtár és a kiállítás:
A Pollack Mihály által tervezett, stílusában a pannonhalmi apátság könyvtárával rokon, klasszicista nagykönyvtár gyűjteménye igen lenyűgöző, a 450 ezer kötet között számos ritkaságot őriznek. A könyvtár mennyezetén egy festett térhatású kupolát láthatunk, és a tudományt és a művészetet megjelenítő allegorikus alakokat.
A kollégium udvarán álló egyemeletes épületben kapott helyet a Múzeum, a Berna-sor egyetlen épülete annak a korszaknak és stílusnak, amelyet protestáns kollégiumi barokknak nevezünk. 1772-ben épült, ez azaz épület amelyet nem bontottak le a XIX. századi újjáépítéskor.
Két részre oszlik a gyűjtemény az iskolatörténeti és az egyházművészeti kiállításra.
Az előbbin megismerkedhetünk a kollégium viszontagságos történetével, különösen érdekesek a rekonstruált osztálytermek, míg az utóbbin a pataki református egyház története és művészete a téma, itt figyelemre méltók a szépséges hímzett úrasztali terítők, melyek közül jónéhányat személyesen Lorántffy Zsuzsanna készített.
A beszámolót készítette ( a Wikipédia és a kirandukastippek.hu anyagából kölcsönözve ) a KELET-BUDAPESTI KLUB A Mi kis Nyugdíjas csoportunk tudósítója: Grivant József
