Klubunk április 12.-én ismét útra kelt, célunk a bajnai Sándor Móric kastély volt. Gyönyörű tavaszi időben, a remek szervezésnek köszönhetően busszal indultunk neki túránknak. Bajna központjában található ez a gyönyörűen felújított kastély.
A gróf, a későbbi ördöglovas, fiatalon örökölte a családi uradalmat, aminek átépítését akkor kezdte meg, amikor beleszeretett Metternich Leontine hercegnőbe. Az akkori igényeknek megfelelően akarta elkápráztatni választottját és főleg annak apját, az osztrák birodalom nagyhatalmú kancellárját. Ezért a kor legnagyobb építészét, Hild Józsefet bízta meg azzal, hogy az épületnek új, modern külsőt varázsoljon. Hild a korábbi kastélyt egybekapcsolta a melléképületekkel, és egységes, immár a kor építészeti stílusának megfelelően klasszicista épületegyüttest hozott létre, amelynek leglátványosabb eleme a kastély főhomlokzatát díszítő korinthoszi oszlopsor. 1834-re elkészült kastély klasszicista enteriőrjeit Alessandro Sanquirico, a milánói Scala díszlettervezője alakította ki, akivel Sándor Móric itáliai utazásai során ismerkedett meg. Az olasz művész munkáját a lenyűgöző Raffaello- és Etruszk-termekben csodálhatjuk meg.
Idegenvezetőnk nagyon részletes mindenre kiterjedő tájékoztatást adott a kastély helyreállításáról. A Raffaello terem mennyezeti freskójának mesébe illő restaurációjáról, amit az 1967-ben a megmentését elkezdő restaurátor vehetett át 96 évesen, a szintén ezt a szép munkát végző fiától. A romjaiból helyreállított, kívül-belül megújult, 2021 végén megnyílt kastély állandó kiállításán két egykori tulajdonosát ismerhetjük meg: magát az ördöglovast, azaz gróf Sándor Móricot, valamint a gróf lányát és örökösét, Sándor-Metternich Paulinát. Ő korának igazi divatdiktátora volt, aki élénk és szerteágazó társadalmi életet élt, és akinek alakjához rengeteg anekdota is fűződik. Például megtudhattuk, a ruhákba varrt címke, mellyel utalnak a ruha tervezőjére, igaz Ő nevéhez kapcsolódik. A legenda szerint Sándor Móric becenevét Angliában ragasztották rá, amikor az ifjú gróf fogadást kötött egy helyi kereskedővel, hogy ha megüli a lovát, ami még senkinek sem sikerült, 100 fontért övé lesz az állat. A gróf néhány perc alatt betörte a lovat, mire a kereskedő döbbenten felkiáltott: „Ez nem is ember, ez maga az ördög!” Ösztönösen értett a lovak nyelvén, előfordult, hogy saját palotájában is lóháton közlekedett, melynek nyomát a mai napig őrzik a lépcsők! Meglepően sokoldalú volt, több mint egy vakmerő lovas, művészi hajlamát a zenében bontakoztatta ki, zenélt és zenét szerzett, de rajongott az építészetért is. Sokat utazó, nyelveket ismerő és hazáját szerető nemes volt, aki a Lánchíd építéséhez éves jövedelmének felét ajánlotta fel. Jó barátja és tisztelője volt Széchenyi Zsigmondnak, akivel nem csak a lovak szeretete kötötte össze, hanem egy szomorú esemény is, hiszen mindketten elmegyógyintézetben töltötték utolsó éveiket. A lovas parádék rengeteg balesettel is jártak. A legsúlyosabb 1850-ben történt, amikor fejét egy vasrácsnak ütve úgy megsérült, hogy utána már nem is épült fel teljesen. Halála után új életre kelt az ördöglovas alakja: több irodalmi és zenei mű ihletője lett. 1944-ben egy magyar kalandfilmet is forgattak róla, de talán a leghíresebb mű, amely Sándor Móricról szól, Kálmán Imre Ördöglovas című operettje. A II. világháború utáni évtizedek lassan, de biztosan rombolták az épületet: működött itt tábori kórház, majd szükséglakásokat alakítottak ki a falai között. A szocializmusban a helyi termelőszövetkezet gépállomást rendezett be a kastélyban, de az utolsó löketet az adta a pusztulásnak, hogy az 1960-as évek végétől már üresen állt a főépület. Az 1980-as évek közepén végre műemléki felügyelet alá került a kastély, de az első érdemi munkára az 1990-es évekig kellett várni. 2016-ra Bajna egykori díszéből egy romos, elhanyagolt, életveszélyes állapotú váz lett – ekkor kezdődött meg az az átfogó felújítás, amelynek köszönhetően 2021-re újjávarázsolták ezt a klasszicista építészeti remekművet.
Mivel a kastély berendezéséből és műtárgyaiból a II. világháború után nem sok maradt, ezért a két egykori tulajdonost egyrészt korabeli fotók, tárgyi emlékek, visszaemlékezések, másrészt interaktív eszközök segítségével idézik meg.
A tárlatvezetést követően csapatunk Paulina kávézójában megpihent és megebédeltünk a gyönyörű parkban. Rövid sétát téve még meglátogattuk a falu “Máriácska” szobrát, majd indultunk haza. Szép időben jó társaságban töltöttünk el ismét egy tartalmas napot.
Mindenkinek csak ajánlani tudjuk ezt a programot! Családi programnak is kiváló!
(Pupné Kiss Ildikó)
