Lassan vége már a télnek
Enyhe napok visszatérnek.
Mint a fecskék minden évben érkeznek a Pestiek
Telet búcsúztatni, hívták őket a helyiek. .
Minden házban hajnal óta sütötték a fánkot
Ezzel várják farsangkor a népes társaságot.
Ági, Jutka kérés nélkül lekvárt hoztak magukkal,
Jobban csúszik a finomság, lekvárral, meg cukorral.
Tibi otthon nem cifrázta, jól megnőtt a pogácsája,
Zacskójából előhúzta, azon nyomban szétosztotta.
Együtt mulat Kelet-Nyugat, Észak, Déli NAV-osok,
Jó kedvűen töltötték Damásdon a szombatot.
Mulatós zene dallamára elindul a víg menet,
Elől Ferenc polgármester, mögötte a többiek.
Néhány pohár forralt bortól a hangulat fesztelen
Jelmezben, vagy jelmez nélkül, senki sincs itt meztelen.
Mi az egészet összefogta, idei év gerince
Fiúk, lányok bújtak apáca jelmezbe.
Bevallom, hogy ez az ötlet egy kicsikét bizarr,
de farsang idején ez senkit sem zavar.
Bajszos menyasszony hetyke legénnyel megkezdi a táncát,
Mindenki nevetve várja, e furcsa pár románcát.
Zavar támad a tömegben, mert valaki rosszul lett
Mily szerencse, hogy szervezetten kezelik a helyzetet.
Derék lányok megrakják a szekeret,
Ki menet közben megkívánja, bort ihat, fánkot ehet.
Míg a falut végig járjuk, több helyen is megállunk,
Szalmát gyújtunk. átugráljuk, aztán tovább is állunk.
Falu széli almáskertnek kínálják a termését
Most látom csak, hisz az almát nem is be, de lefőzték.
A jó gazda megkínálja valamennyi vendégét
Szeszfokoló nélkül érzik a nedű erősségét.
Tetőre hág a jó kedvünk, már a híd felé járunk,
Oly közel van a szomszédság, Helembára átlátunk.
Kisze bábot elégetni híd közepén megállunk.
Fúj a szél és eső esik, egy kicsikét megázunk.
Ipoly árja csendes mára, fölötte egy híd feszül,
Aki rajta áthalad, ma biztos nem lesz egyedül.
Híd közepén két vezető kezet rázott egymással
Barátok ők régóta, mint Helemba Ipolydamásddal.
Elhúzták a levesnótát, mire a hídon átértünk
Vendéglátó ház udvarán eső verte mindenünk.
Ott az asztal, kész a pacal, akinek nincs ínyére,
Forró gulyást vagy káposztát kanalazhat kedvére.
Ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat
Visszafelé gyalogosan folytattuk az utunkat.
Ipoly partján Szobig értünk, viszontlátást remélve.
A többiek tömött busszal begurultak megkésve.
Köszönet a meghívásért, s azért, hogy ott lehettünk,
Kedves Gyuri te csak szervezz, mi pedig majd követünk.
Köszönet a sok fotóért, amit tőletek kaptam
Megőrzendő szép emlékek közé mindet elraktam.
( Lancendorfer Krisztina )
További (2023.02.22-án küldött) képek a színes forgatagról:
