A Baranya Megyei Adóklub a meghívott Pécsi Pénzügyőr Klub néhány aktív tagjával, szeptember végén meglátogatta a közel 622 ezer lakosú Crna Gorát, a hegyek országát.
A kompot is igénybe véve késő délután érkeztünk a szálláshelyünkre Budvára. Másnap a kiadós reggeli után egy felejthetetlen túrát tettünk a Lovcen hegyen. Autóbuszunk a kitérőkkel ellátott az Osztrák Magyar Monarchia idejében épült egy nyomsávos, számtalan hajtűkanyarral tűzdelt úton ment fel a Lovcen Nemzeti parkba. Innen 461 lépcsőt legyűrve megnéztük az 1657 méter magasan lévő Jezerski csúcson felépített Njegos mauzóleumot, melyben Peter Petrovic fejedelem hamvai nyugszanak. A hegygerincen tovább haladva a keskeny gyalogúton, csodálatos panoráma tárult elénk.
Lefelé jövet a fennsíkon megálltunk sajt és sonka kóstolóra házi kenyérrel és hagymával, melyet finom helyi vörösborral a Vranacal öblítettünk le.
A harmadik napon Sveti Stefan zárt luxus hotelszigetnél álltunk meg egy fotózás erejéig. Utunk tovább Bar városába vezetett. Itt található a Balkán legnagyobb szerb-ortodox dzsámija, amely a Szent Jovan Vlagyimir nevet viseli.
Nem messze tőle megnéztünk egy török mecsetet. A mellette lévő vendéglátóhelyen megkóstoltuk a török kávéjukat és süteményeiket.
Az óváros macskaköves utcáin árusok között sétáltunk fel a várba, ahol a helybeliektől vásárolhattunk frissen facsart gránátalma levet, szörpöt, olívaolaját és egyéb emléktárgyakat.
A városból kifelé haladva olíva és gránátalma ligeteken haladtunk keresztül.
A következő megállóhelyünk Ulcinj a legdélebbi város, az albán határ közelében. 12 kilométernyi homokos, lassan mélyülő tengerparttal rendelkezik. A belváros felé sétálva a müezzin hangja igazi keleti élményt váltott ki belőlünk. A sétánk során mindenhol minareteket láthattunk.
Az idegenvezetőnk a negyedik napon is gondoskodott meglepetésekről. Autóbusszal mentünk a Skodra tóhoz, amelynek 60%-a Montenegróhoz, 40%-a Albániához tartozik. Itt motorcsónakokba szálltunk és a már elvirágzott tavirózsák és vízi gesztenyék között haladtunk, figyelve a tó vízimadár rezervátumát. A számtalan madár az oszlopok tetejéről és a fákról figyelte a csónakjainkat.
Ezt követően utunkat folytattuk egy újabb természeti csodát felfedezni. A fővárostól, Podgoricától néhány kilométerre folyik a Cijevna nevű folyó, mely a sziklák között látványos vízeséseket alakított ki. A látvány lenyűgöző. Némi túlzással Mini Niagarának nevezik.
Budva óvárosában folytattuk utunkat, majd a kikötőben sétáltunk és beültünk egy helyi bor kóstolására.
A következő napunkat Kotorban kezdtük. Az időjárás eddig kegyes volt hozzánk, annak ellenére, hogy mindig esőt jelzett a telefonunk, de most bejött az előrejelzés. A várost esernyővel a kezünkben és esőkabátban néztük meg. Idegenvezetőnk közben a hajókapitánnyal egyeztetett, hogy a tervezett hajókirándulásunkra el tudunk-e menni. Mivel nagy szél nem volt csak az eső esett így hajónk kifuthatott a kikötőből. A leeresztett ablakon keresztül gyönyörködtünk a Kotori öbölben. Láttunk hatalmas tengerjáró szállodahajót, elhagyott, rozsdamarta hadihajót és a tengeralattjárók bunkereit. Közben felszolgálták a pálinkát, mely ugyancsak meghozta az étvágyunkat. Hozták a sült halat krumplisalátával és tintahallal, párolt rizzsel és zöldségekkel. Néhányan inkább a sertéshúst választották. Az ebédünket vörösborral öblítettük le.
Mivel mindenki rendesen elfogyasztotta az ebédjét, kisütött a nap és már a fedélzetről nézhettük az öböl partján sorakozó festői falvakat és azokat helyenként elrontó modern szállodákat.
A szirti Madonna szigetén kikötve megnéztük a katolikus templomát és múzeumát. A szigetet 1630-ban hozták létre a szemközti peraszti halászok. A sziklán megtalálták Szűz Mária ikonját, majd hajókkal köveket hordtak ide, és létrehozták a szigetet és templomot építettek rá. A vele szemben lévő Szent György sziget sajnos nem látogatható.
A szigetek elhagyása után Herceg Noviba mentünk egy városnézésre, majd Tivatba hajóztunk, ahol elbúcsúztunk vendéglátóinktól. A montenegrói idegenvezetőnkkel sétáltunk tovább Porto Montenegro luxus jachtkikötőjébe. Egymás mellett sorakoztak a luxus szállodák és épületek előtt a szebbnél szebb kivilágított jachtok. Távolabb egy parkban kiszuperált tengeralattjárók voltak láthatóak.
A sok látnivaló után buszra szálltunk és irány a szállás ahol vacsora után megünnepeltük az Idősek Világnapját. Éjfél felé mindenki nyugovóra tért, hogy másnap a hazafelé vezető úton majd kipihenjük magunkat.
A reggeli, és a szállás elhagyása után az öböl felé haladva búcsúztunk a tengertől. A sörgyártásáról nevezetes Niksic városa mellett elhaladva utaztunk tovább a festői Piva folyó völgyében. Fényképezni megálltunk a folyóra épített hatalmas duzzasztógátnál, amely az ország egyik energiaforrása. A mélység kápráztató volt.
Ezután már csak a határátkelőhelyeken kellett hosszabb-rövidebb ideig várakozni, hogy éjfél után Pécsre érkezzünk.
Kocsonya Jenő klubvezető
