Mi vagyunk a „NAV Fiataljai”. Ha az éveink száma nem is ezt mutatja, de a lelkünk még mindig fiatal!
Ezzel a jelszóval indultunk neki az újabb kirándulásunknak.
Rekkenő hőséges napok után 7 órakor indultunk a kellemesen hűvös autóbusszal. Egy rövid megálló után megérkeztünk Aggtelekre. Igaz már sokan látták a cseppkőbarlangot, de legtöbben diák korukban vagy gyermekeikkel évekkel azelőtt. Így most nagy várakozással tekintettünk az előttünk álló mintegy 1 órás barlangi látogatásra. Jól is esett a hűvös, ami csapatunkat fogadta.
A barlang jól kiépített útjai különböző formájú cseppkövek mellett vezetett el. Egy kis képzelőerővel és a túravezető tájékoztatása alapján megismerhettük a Mikulás, az Anyósnyelv, a Sas, a Tigris, a Szószék formájú cseppköveket. Számunkra hihetetlen természeti adottságú termek során jutottunk el a Hangversenyterembe, melynek kialakításában már emberi kéz is dolgozott. A rendkívül jó akusztikájú teremben áhítattal hallgattuk, Simándy József előadásában a Hazám, hazám nagyáriát a Bánk Bánból.
Voltak ott más termekben is nevezetes cseppkőoszlopok, például a legnagyobb a Széchenyi-emlékoszlop nevet viselte. Az egyik nagyteremben az egymás melletti 13 cseppkőoszlopot az aradi vértanukról nevezték el. Vele szemben jelképesen Petőfi koporsója cseppkő volt látható. Jártunk a Csipke teremben és ott, ahol a valamikori ősemberek leltek menedéket a zord időjárástól. Szinte el sem hittük, hogy milyen sok-sok esztendő kell egy-egy cm cseppkő kialakulásához. Elnézve a cseppkő-óriásokat elménk fel sem foghatta mennyi idő és földtörténeti változás kellett a barlang kialakulásához.
Rövid pihenő után folytattuk utunkat a jósvafői Vörös-tóhoz, amely nagy csalódás volt. A tavat masszív békalencse fedte és a partján koncertet adtak a békák. Egyébként a tónak, ha felkavarják a vízét a vas-oxidtól vöröses színben kellene játszani. Megtaláltuk viszont a parttól pár méterre az ún. Medve sziklákat. Ezek a sziklák a karsztosodás során formájukban „jóakarattal” úgy alakultak, hogy medvecsaládra hasonlítanak. Sajnos az idő rövidsége miatt a Tengerszemhez nem jutottunk el, mert várt bennünket a „Nagykönyv”.
Szinpetri – ez a Borsod megyei kisfalu – attól lett híres, hogy itt található a világ legnagyobb könyve.
Mérete: 4,18 x 3,77 méter, 346 oldalas könyv és 1420 kg nyom. 4 cm-es fatáblába van kötve és díszes rézkapcsok fogják össze. Eredeti marhabőr kötésébe egy szalamandra van nyomtatva. A könyv 2010-ben készült el és a Guinness World Records által is elismert. Sajnos azonban felvételt a könyvről a bemutatás során nem lehetett készíteni.
A kiállításhoz tartozott még a „Gutenberg nyomda” bemutatása valamint „Biblia és egyházi könyvek” kiállítása.
A Gutenberg nyomdatörténeti kiállítás rekonstruálja a korabeli eszközöket, felszereléseket. A tulajdonos egyedülálló munkáját dicséri mindaz, ami itt látható. Elkészült a XV. sz. Papírmalom, hogy a papír is korhű legyen. Megtekinthető egy Gutenberg ólom betűkészlet másolata is. (Hallottuk, hogy később sikerült egy 500 éves betűkészletet is beszerezni, amely szintén látható). A korabeli eszközök rekonstrukciója alapján készült el Gutenberg Bibliája a mester halálának 552. évfordulójára.
A Bibliai és egyházi könyvek kiállítása 50 évestől 540 évesig mutat be egyházi könyveket, de itt megtalálható a kölni dóm tervrajza is. Érdekessége a kiállításnak egy több száz éves tóra.
A kiállítás környezete is egyedülálló. A papírmalom vízikerekét a ház mellett futó Jósva-patak hajtja. A park sem az éppen szokványos kialakítású.
A kirándulás utolsó állomása az „Edelényi Kastélysziget” volt. Ide már szinte zárás előtt értünk, így csak egy részét láthattuk a kastélynak. Amit láttunk az is csodálatos volt, de azt mondtuk, hogy a kastélyt és parkját – emlékről-emlékre, bokorról- bokorra – újra látni kell.
Hosszú nap volt, de élményekkel eltelve értünk haza.
Lejegyezte: Fazekas Jánosné dr. klubvezető
