Klubunk működése azért nem állt meg, mert már régen jelentkeztünk híradással.
Az elmúlt két év a covid miatt kissé döcögősre sikeredett, de azért programokban nem szűkölködtünk. Igyekeztünk több szabadtéri programot szervezni, de voltunk múzeumban, színházban. Az elmúlt évet, még a vírus előtt egy hollókői kirándulással zártuk, de meglátogattuk a Kőrösi-Csoma Sándor emlékparkot és Mátraverebély Szentkút kegyhelyét is.
Ez évben már alig vártuk, hogy végre találkozhassunk. Az első, még teremben tartott összejövetelünk is érdekesre sikerült, a beszámoló és munkaterv megbeszélése mellett elhatároztuk, hogy amíg nem mehetünk kirándulni, egy-egy tagunk élménybeszámolót tart emlékezetes utazásáról. Az első ilyen a smaragdzöld Írországról szólt.
Hangulatos szalonnasütés mellett beszéltük meg utazási terveinket.
Miután megrendeltük az autóbuszt (és a jó időt) nagy izgalommal indult útnak csapatunk. Kipróbáltuk a kisvonatot Kőkapura, ami 20 km-es sebességgel „suhant” a zöld erdőben. A táj szépsége mellett megcsodáltuk Kőkapu fából faragott szobrait, a „Hét vezért” és a Királyokat valamint országunk nagyjait megjelenítő szoborcsoportokat.
Utunk a felújított Füzérradvány volt Károlyi kastélyához vezetett. A hatalmas 100 hektáron elterülő angolpark legmagasabb pontján helyezkedik el a méltán impozáns kastély, amely ma már múzeum és rendezvény központ. Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy az évszázadok alatt a vadászkastély többször átépítésre került, de volt luxus szálloda és az államosítás után 1948-tól gyermekszanatórium, később TBC kórház. A kastély parkjában akár órákig lehet sétálni úgy, hogy ugyanazon az úton járnánk, amelyet már egyszer bejártunk. További utunk során bejártuk a Kazinczy Ferenc emlékparkot is.
Már délutánra járt az idő, amikor megérkeztünk utunk utolsó állomására, a Megyer-hegyi tengerszemhez. A hegy aljánál múzeumnak is beillő borház áll. Berendezésében csodálatos porcelánnal megterített asztalokat csodálhattunk meg, de lehetőség nyílt borkóstolásra és jófajta tokaji bor vásárlására is.
A tengerszemhez és az ott épített kilátóhoz az út csak a haladóknak lett kitalálva, mert olyan meredek volt. Így a kevésbé aktívak nem vállalkoztak a hegy megmászására, hanem a borháznál élvezték a finom borokat. A kertben már érett a korai cseresznye, amelyet a várakozás közben igencsak megvámoltunk.
A hegyi túra és a tokaji borok után jólesően elfáradva utaztunk haza. Még le sem szálltunk az autóbuszról, már terveztük az újabb kirándulásunkat. Úti cél: Aggtelek, Jósvafő és Szinpetri.
Fazekasné Ica
