Bocsássa meg a magyar dalirodalom, hogy az örök klasszikust kissé kifordítom: mindig az a perc a legszebb perc, mit ád nékünk az élet… A Dunakanyar és Fővárosi pénzügyőr nyugdíjas klub legutóbbi, négynapos, dunántúli körutazása kiváló példa erre: megéltük minden egyes nap, minden mámorító percét!
Frissen, fiatalos lendülettel indultunk Budapestről Tatabánya felé, ahol első pihenőként a város fölötti hegyormon lévő, Európa legnagyobb Turul madarának kiterjesztett védőszárnyai alól vetettünk egy pillantást a bányászvárosra. Tatán legelőször az Esterházy kastély felújított pompája bűvölt el, majd hirtelen ötlettől vezérelve városnéző kisvonattal bejártuk a vizek városának számos nevezetességét, a vízi színpadtól a Kálváriáig.
Az este már Kőszegen érte a csapatot, szállásfoglalás után a fürgébbek egy keringésjavító kört, a szomjasabbak egy (vagy két) kör sört vállaltak alvás előtt. Másnap már nyitáskor a Jurisics vár bejáratánál toporogtunk, s miután felfrissítettük ezzel kapcsolatos iskolai tanulmányainkat, elég volt szinte a Fő téren körbeforogni, hogy építészeti örökségünk tucatjait megcsodáljuk, például a városháza, a „lábasház”, Szentháromság szobor, ivókút – körötte a romantikus utcácskák. A város egy míves ékszerdoboz képét mutatja, annak ellenére, hogy lépten-nyomon munkagépek dünnyögnek. Mindenütt felállványozott épületek – beleértve a Fő tér Jézus Szíve főplébániát is – tetőfokán a felújítás. Szépül, épül az országnak ez a csücske is.
Déltájban még Szombathely belvárosában fagyizunk, délután már Jákon a Bencés apátság dombján vagyunk. Sajnos – vagy hála Istennek – a középkori bazilikát is állványzat rejteti szem elől. A világhíres kapubélletet így nem volt szerencsénk megcsodálni, kárpótolt viszont a templombelsőben hallott tartalmas tárlatvezetés. Ekkor is azt hittük, nincs feljebb! De volt!
Körmenden a Batthyány kastély ejtett ámulatba mindannyiunkat, mely történelmi múltját tekintve is rendkívüli, a látvány viszont szegényesebb lett volna kiváló tárlatvezetőnk György (vezetéknevét diszkréten elhallgatta) hangulatos, érdekfeszítő meséje nélkül! Egyébiránt Batthyány Strattmann László szemorvosról, a szegények gyógyítójáról van szó, akit a kismartoni püspök kezdeményezésére, hosszas eljárást követően II. János Pál pápa 1982-ben boldoggá avatott. Úgy elidőztünk ezen a helyszínen, hogy a grófi vadászházra zárás előtt méltatlanul kevés idő jutott.
Harmadnapon az előző napok fáradság-romjaiból kellett feltámadnunk, de érdemes volt! A határ túloldalán elhelyezkedő Németújvárt (ma Güssing) céloztuk meg. Itt ismét a Batthyány névvel találtuk szembe magunkat, s csak egyet tudunk érteni a lexikai leírás fogalmazásával: „a hegytetőn lévő fennsíkot az Isten is várépítésre teremtette.” De amit belül láttunk, pincétől a padlásig, konyhától a vadászteremig, zeneszobától a fegyverszobáig, minden várakozást felülmúlt. Igaz, a XIII. század közepétől tartó sok generációs építés és értékmegőrzés, a ma is tartó állagmegőrző munkák következtében ez így helyénvaló. Szolgáljon sógoraink dicséretére, hogy több helyen magyar feliratozás is olvasható a kiállított tételek alatt. A harmadik nap csúcsát ez jelentette, no meg a vár harangtornyából mutatkozó pompás körpanoráma. Délután az Őrségben Szalafő, Őriszentpéter következett, ahol az egész környék múltjára a pityerszeri skanzen segítségével pillantottunk vissza a múlt életformájához.
Hiszik vagy nem, a negyedik napon ismét csodát láttunk. Röpke délelőtti séta a Kis-Balaton védett, békés, madárcsicsergéstől muzsikáló vidékén – egy ponty fárasztásának és kiemelésének is szerencsés részese volt egy-két társunk –, szóval már irányban Budapest felé, útba ejtettük Ozorát, melyről megint csak a lexikai idézet mondja a legtöbbet: „Ozora páratlan szépségű tolnai lankák között bújik meg, területét friss vizű patakok szelik át. A település felé közeledve már messziről szemünkbe tűnik a szőlőhegyek által körülölelt páros domb, melyek egyikén a templom, a másikon a várkastély látható.”
A templom szomszédságában lévő vár a kicsiségével fordított mértékben gyönyörű, mindenkinek szívből ajánlom saját szemű megtekintésre! Nem csak a berendezés, szoborkülönlegességek, de a zárt udvar borostyánnal borított belső fala egészen különleges látványt nyújt, ahogy a mediterrán virágok, termő citromfák, leanderek látványa is.
Élménybeszámolóm nem fukarkodik dicséretekben, de minden túlzás nélkül, ez a program minden korábbit felülmúlt! Szállás, étkezés, utazás, társaság – perfekt!
Karády Katalin bevezetőben említett másik dalrészletének kiferdítését se hagyhatom el: „Mindig az az álom volt a szép, mely gyorsan semmivé lett…” Nos, ez a négy nap, a mi élményünk nem álom volt, és garantáltan soha nem lesz semmivé!
Az ötletgazda-szervező Szabó Józsefné, a Dunakanyar Pénzügyőr Nyugdíjas Klub vezetője, a szerencsés résztvevők pedig az ő, valamint a Fővárosi Klub tagjai.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, gyönyörűbb, mint a nagyvilág!
Untener Erika
A fotókat Simon Sándorné, Orosz Györgyné, Mosoncki Imréné és Vidra András képeiből válogattam.
