Június 13-án klubunk 12 tagja gondolta úgy, hogy meglátogatja az „ékszerdobozban” rejlő kincseket. Már megérkezésünkkor konstatálhattuk, hogy az itt lakók nagyon szerethetik szülőföldjüket, mert mintaszerűen ápolt környezetük azonnal megbabonázta szívünket, lelkünket.
Fogadtatásunk igazi, családias hangulata előrevetítette, hogy csodásan szép napunk lesz.
Szabóné Erzsike, a nyugdíjas klub vezetője, szívélyes köszöntője után röviden bemutatta a település múltját, jelenét, és rámutatott arra az útra, amelyen történelmünk kiemelkedően jeles személyisége, II. Rákóczi Ferenc fejedelem haladt át, az 1705-ös szécsényi országgyűlésre igyekezvén.
Elmondta, hogy a kétezres lélekszámú település, nevében viseli a honfoglaló kabar törzzsel érkezett kazár etnikum részét, és hogy a XIX. század második felében itt élt Szabó István plébános, író, műfordító, aki Homérosz két nagy eposzát, az Iliászt és Odüsszeiát először fordította magyarra. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak is.
Ezután kis csapatunk két részre oszlott, én a riolittufa felkeresését választók közé kerültem. Tufa-taxival (mert Kazáron ilyen is van) indultunk a települést körül ölelő hegyek, erdők között, hogy a határában található természeti kincset, a 20 millió évvel ezelőtti, középső miocén korban a Mátra vulkanikus kitörésének geomorfológiai képződményeit, a Badlandokat megláthassuk. A káprázatos szépségű földtörténeti teremtményről megtudtuk, hogy Európában egyedülálló, világviszonylatban is csak hat helyen találhatók, hozzánk legközelebb Törökországban. A riolittufa anyagának vizsgálata során kiderült, hogy fordított mágnesezettségű, ami azt jelenti, hogy a Föld jelenlegi észak-déli pólusai, 20 millió évvel ezelőtt ennek a fordítottja volt.
A tufa-taxi „valóságos megrázkódtatása” után visszatértünk a község központjába, ahol a palóc népi építészeti emlékek mellett, máig autentikus, felbecsülhetetlen gazdagságú folklór értékek vártak ránk, amelyek egy-egy, nagy gonddal, hitelesen berendezett házban kaptak helyet. Láthattuk Palócföld legszebb, Nógrádikum-díjas női népviseletét, a bányászmúlt emlékeit, köztük a bányászlámpák evolúcióját, az egyszerű gyertyás megoldástól, a modern elemes lámpákig. Megcsodáltuk a népi mesterségeket (szövés, fonás stb.), a vasaló-, öntvény-, baba- és mackó gyűjteményt, a gyufa címke, csipke, és régi lakóház élettereinek berendezéseinek gyűjteményét, amelyekről szakavatott ismerője, Gecse Krisztián nagy szeretettel, türelemmel adott tájékoztatást.
A látnivalók sokaságának befogadása (szemünknek, agyunknak, szívünknek) közben, „fésülködési”- és ebédszünetet tartottunk. Elfogyasztottuk a csudafinom palóclevest, a kapros-túrós és lekváros laskákat.
Ebéd után az eddigieket is felülmúló élmények következtek. A Kazári Örökifjú Hagyományőrző Csoport vezetője és két tagja vállalta, hogy saját magukon bemutatják a női népviseletbe való beöltözést, a bőbugyogótól kezdve a gyöngyösbokréta felépítéséig, felrakásáig. Közben Veronika a csoport vezetője kedves szerénységével kommentálta a ruhadarabok anyagát, nevét, elkészítését, sok-sok humoros beszólással, vidámsággal. Veronika nemcsak a saját korának való öltözékek darabjait ismertette, hanem az iskolás lányokét, az eladósorban levőkét, a 30 éven felüliekét, a fiatal asszonyok, középkorúak, és a menyasszonyok viseletét is. Megismertük a hátul és elől hasított kerek szoknyát, az ingvállat, a csipkés főkötőt, a „galárist” (nyakék), a pendelyt, gázsmérkendőt, a lajblit, a kecelét (kötény) a sejtes és bunkós kendőt, a gangát, a ternót (vállkendő). Az öltözés ideje másfél órás volt. Ezután gyönyörű, saját maguk által gyűjtött, eredeti népdalokat énekeltek, csodálatos hanggal.
Valamennyien meghatódtunk a nemzetközi hírnévnek is örvendő népviseleti öltözék látványától, az érzelemgazdag fellépésüktől.
Ezen a napon, kinyílt tehát számunkra a kazári „ékszerdoboz”. Megtapasztaltuk, hogy egy csodás adottságokkal rendelkező település, hogyan tud élni szorgalommal, igényes ötletekkel, fáradtságot nem ismerő odaadással, szervezéssel az „ékszerdoboz” gazdagodásáért.
Mindenkinek látni kellene, hogy múltunk, hagyományaink értékének ilyen szellemben történő megőrzése, hogyan tudja szolgálni, segíteni jelenünk és jövőnk boldogulását.
Végül szeretnék köszönetet mondani klubunk nevében vendéglátóinknak, elsősorban Szabóné Erzsikének, Gecse Krisztiánnak és Bodorné Lídiának, valamint a több, kiemelkedően rangos kitüntetésekkel rendelkező, hagyományőrző csoport vezetőjének, Veronikának, és tagjainak, hogy felejthetetlenné tették számunkra a Kazáron töltött napunkat.
Köszönöm, hogy elolvastátok,
Szilágyi Gáborné, Nógrádi Adóági Klub
