Időbe telik majd feldolgozni Horváth Zoltán alelnök és kedves felesége, Böbe által szervezett háromnapos vajdasági kirándulás sok-sok élményét. Az előzetes útiprogram végéről lemaradt ugyan a figyelmeztetés „Fehérneműt felkötni!”, de aki már ismeri a gondosságukat, alaposságukat, az felkészült a feszes tempóra. Kelebián egészült ki a csapatunk, amelynek budapesti tagjai mellett Balassagyarmat, Székesfehérvár, Martonvásár és Szombathely (Rózsa Robi vállalta a kalandot, megszervezte szállását a VPI-n, így az ő utazása kiegészült két éjszakával) irányából is érkeztek útitársak.
Oldalakat töltene meg a részletes beszámoló, erre itt nincs lehetőség. Egész utunkat az ámulat, a csoda jellemezte. Ennek alapvető forrása pedig a bennünket fogadók elbűvölő személyisége. Első vendéglátónk rögtön a határ túlsó oldalán lévő Kelebiján fogadott bennünket. A negyvenes éveiben járó Paskó Csaba atya nagyon közvetlen, laza stílusban mutatkozott be, humorral színezett előadásából megismerhettük hihetetlenül sokoldalú személyiségét. Papi hivatása mellett orgonál (ebből kaptunk is egy kis ízelítőt), az egyházmegye zenei igazgatója, a Szabadkai Bazilika és a Pro Musica Kamarakórus karnagya és zenei koordinátora, Magyarországon borlovagrendi tag. Mindennek tetejében még mesterszakács is, tagja a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetségnek. Mint mondja, „Az emberek nem akarnak halni…” – a temetések ugyanis pénzt jelentenének az egyháznak. Ezért, amikor nem kapott lehetőséget gasztroműsorral népszerűséget és egy kis pénzt szerezni a televízióban („Nagy kár, hogy Paksó és nem Paskovics!”), egy tanítványa tanácsára szakácskönyv írásába fogott. Paskó atya konyhája – Bácska íze címmel jelent meg egyik kötete, ebből jómagam is vásároltam, és dedikálást is kértem.
A saját palackozású pálinkák, borok kóstolása után részt vettünk a Csaba atya receptjeiből készült kitűnő ételekből álló igazi, nagy lakomán. Nem akarom fájdítani senki szívét, csak a desszertet közlöm: forró almásrétes hideg vanília fagylalttal… Ebéd után megmutatta a templom melletti szőlőskertet, a sok gyümölcsfát. Egy nyolcvankét éves asszony gondozza a gyönyörű virágoskertet, aki ott lakik a közösségi életnek teret adó épületek egyikében.
Paskó atyával másnap ismét találkoztunk Szabadka belvárosában a helyi Karitász (amelynek ő az elnöke) által működtetett Blaha Lujzáról elnevezett cukrászda és pékségben, ahol adalékmentes süteményeket kínálnak a vendégeknek. S hogy miért épp a nemzet csalogányának nevét viseli? 1865 környékén, amikor Szabadkán játszott, megismerte Blaha János színházi karmestert, akinek zenei képzettségét köszönhette, s amiért ő hálából halhatatlanná tette a nevét. A cukrászda Blaha Lujza-tortát is kínál, megkóstoltuk, nagyon finom.
B. Gados Júlia
