A minap a Kelebiai Nyugdíjas Egyesület és a Pénzügyőr Klub tagjaiból álló 33 fős kis csapattal a szomszédos Vajdaságban jártunk. A busz Tompáról indult és Kelebia érintésével érkeztünk a tompai határátkelőre.
Kicsit bosszantó volt, hogy több mint egy órába telt a határátlépés, pedig rajtunk kívül egy fia busz sem volt a határon.
Ezt követően viszont már csakis szép élményekben volt részünk.
Szabadkán kezdtünk a gyönyörűen felújított Zsinagógában, majd következett a csodálatos Városháza, a Zsolnai szökőkút, a Népszínház és a többi látványosság egy kis városi séta keretében.
Megcsodáltuk a szecessziós épületeket és egy kicsit megpihentünk a város közepén lakóházak és üzletek által takarásban lévő hatalmas belső udvarban elhelyezkedő kávézók, kis éttermek és pizzériák által nyújtotta nyugodt, kellemes helyeken.
Átsétáltunk a hatalmas ősi platánfákkal benőtt parkon és az ódon vasútállomás előtt ismét buszra szálltunk és meg sem álltunk Palics fürdőig. Itt egy séta keretében megtapasztaltuk, hogy hatalmas ütemben folyik az épületek, parkok, sétányok felújítása, a vízminőség javítása. Kár, hogy azért még fürdőzésre nem alkalmas a tó vize. Beültünk a női fürdő presszójába és ki-ki ízlése szerint kényeztette magát egy kis fagyival, kávéval vagy sörrel.
Mindent tetézett, hogy végtelenül kedves szimpatikus, intelligens idegenvezetőnk volt Tót Borisz személyében.
Még a szerb oldalon lévő úgynevezett alsó Kelebiján már várt bennünket Paskó Csaba atya, aki egy roppant érdekes előadás keretében bemutatta a kis település és a templom múltját és jelenét valamint saját eddigi életének igen fordulatos és csodálatra méltó történetét.
Egy rövid, de színvonalas orgonajáték után a csodák folytatódtak.
Saját termelésű, készítésű és érlelésű pálinkák kóstolása után megismerkedhettünk Paskó atya konyhájával, különleges leves, rántott és grillezett sültek formájában, svédasztalos tálalással.
Az egészet leöblítgethettük a saját termelésű finom kövidinka borral.
Zárásként pedig következett a saját készítésű almás rétes vanília fagylalttal!
A határon az átkelés megint kicsit lassan ment, de megérte a kis várakozás, mert egy csodás napot tudhattunk magunk mögött és mindenki örök élményekkel gazdagodhatott.
Ezt igazolhatják a mellékelt fotók is!
Horváth Zoltán, szervező
