Áprilisban a pécsi adósok csapata Dobos Ági vezetésével a helyi Csontváry múzeumban tett egy sétát. Tárlatvezetőnk Dr. Aknai Tamás művészettörténész volt, aki beszélt Csontváry életéről munkásságáról és bemutatta az itt kiállított képeket.
A művészettörténész elmondta, hogy Csontváry Kosztka Tivadar 1853-1919) élete irodalmi igényű írásaiból rekonstruálható. Magányos festő volt, akit kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét.
Írott munkái egy sajátos vallásos filozófiai gondolatrendszer megalkotásáról árulkodnak, mely igen egyéni. Csontváry mentális állapotának romlása miatt az idő haladtával egyre kevésbé választható el zsenialitás és az őrület. Tükröződnek benne a kor tudományos eredményei, de fontos szerepe van az egyistenhitnek, de a nap és a tűz tiszteletének is.
Gyógyszerész családból származott és ő is gyógyszerészként kereste meg a kenyerét, emellett elhivatottságot érzett a festészet iránt.
Csontváry festői pályája különös módon kezdődött. 1875-ben kapta meg gyógyszerész-oklevelét, ezután patikusként dolgozott Léván, Iglón és Eszéken. Mindenki kissé különc, de csendes és szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni, s lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője”. Ezt a sztori írásaiban jelent meg.
Ezután levelezett, utazott, tanult. Járt Rómában, Párizsban, Dalmáciában, Egyiptomban, Athénban, Szíriában, Libanonban. Képeiben megjelennek ezek a tájak, de a valóság ötvöződik a képzelettel.
Tárlatvezetőnk az egyes képek megtekintése során felhívta figyelmünket a valós elemekre, az eltérésre a valóságtól, valamint a képeken belüli festői pontosságra és elnagyolásokra.
Látunk tanulmányrajzokat, de olyan jelentős műveket is, mint a Mária kútja Názáretben, a Magányos cédrus és a Baalbek.
Csontváry festészetét az expresszionizmushoz, illetve a posztimpresszionizmushoz sorolják, de egyik elhatárolható művészeti irányzathoz sem tartozott. Magát „Napút festő-nek nevezte.
Kutatta a különböző napszakok színvilágát, a nap és fény természetét. A világot egy élő organizmusként szemlélte. Élt a kiegészítő színek egymás mellé helyezésével, néhány esetben a harsány színeket a motívum felerősítésére is használta. A festékréteg vastagságát is a motívumbelső erejének fokozására használta fel. Napút színei a világító sárga, a lángoló piros, a fájdalmas rózsaszín, a borzongató kék.
Figyelemre méltó az általa használt vászon és festék anyaga, amely tartósabb, mint a hagyományos olajfesték, és színvilágában is sajátos. A festő gyógyszerészeti tudását felhasználva maga keverte ki festékeit. A használt anyagok összetétele nem ismert, az további vizsgálatok tárgyát képezi.
Köszönjük Áginak és Dr. Aknai Tamás Úrnak, hogy megmutatták, itt Pécsen is találunk olyan értékeket, amit újra és újra érdemes felfedezni.
Katona Erika, pécsi adóklub
