Mint minden NAV NYOSZ klubban, így a mienkben is okozott némi fennakadást a koronavírus-járvány az elmúlt két évben. Noha idén volt már két közös megmozdulás, de a harminc éve megszokott Mátyás utcai helyszínt a Fővárosi Pénzügyőr Klub tagjai csak most foglalták vissza.
Sok minden történt a mögöttünk hagyott hónapokban, ezekre nem is lehetett kitérni az idő és a klutagok türelmének véges volta miatt. A klubvezető, Untener Erika beszédében szólt a szövetség által gyűjtött, Lónya községnek szánt pénzadomány kérdésére, amelyből a mi társaságunk kimaradt. Véleménye szerint mindenkinek adott a lehetőség, hogy a segélyvonalak hívásával, tárgyi adománnyal vagy tényleges segítő munkával részt vegyen a háborús menekültek megsegítésében. Kapott is dorgáló szavakat dr. Kaizinger Tibortól, aki klubtagként, egyúttal elnökként szólt hozzá a témához, beszámolva egyúttal a március 10-i ünnepi eseményekről.
Kedves verssel köszöntötte Melegh Imre a hölgyeket, az elmaradozó férfitársak nevében is, amit nagyra értékeltünk!
Nem lehetett tovább bírni az illatozó, zsíroskenyeret díszítő lilahagyma jelenlétét! Dolgos klubtársnőinknek köszönhetően kerültek tálcára, az otthonról hozott sültzsír, az ajándék lilahagyma felhasználásával. Hozzá egy-két pohár bor, így megvolt a közös „lakoma” meghittebb hangulata. Sokan hoztak sós és édes sütiket, szóval jól voltunk tartva…
Ezzel még korántsem fejeződött be az összejövetel. Erika óriási bejelentéssel kápráztatta el a társaságot. A NAV KEKI-vel és az Egészségügyi Központtal ápolt jó kapcsolatának köszönhetően érszűkületi, un. boka-csukló szűrést kezdeményezett kizárólag a Fővárosi és a Dunakanyar Klub tagjainak számára április hónapban. Ő osztja be az embereket, leadja a névsort, és annak megfelelően fogadják a jelentkezőket a Fiumei úton. Tehát mos nem válik be az a csel, hogy valaki kiadja magát a mi klubunk tagjának, mint ahogy erre sajnos volt már próbálkozás bizonyos színházlátogatás kapcsán (a klub által támogatott olcsóbb jegy reményében…) Az ötletet nagy érdeklődés övezi, a megjelent 43 klubtagból azonnal feliratkoztak 36-an.
További marasztalásul végül egy kis játékra hívtuk a klubtagokat, de azt külön írásban részletezem.
A társaság többsége már eltávozott, maroknyian azonban ott maradtunk még sokáig, mert jól éreztük magunkat, sztoriztunk, régi kollégákról beszélgettünk, nagyokat nevettünk. Mintha csak békidőben élnénk…
Bogschützné Gados Júlia
