A pénzadományon kívül a Szövetség tagjai közük többen tevőlegesen is részt vesznek a bajban lévő háborús menekültek megsegítésében. Így tett a Szombathelyi Pénzügyőr Klub csapata is, amelynek vezetője, Rózsa Róbert riportot írt az akcióról.
A március 15-i központi ünnepségen soron kívüli előléptetésben részesült klubvezető és régiófelelős társunk. Őrnagy úr, gratulálunk a gyűjtési akcióhoz és az előléptetéshez! (B. Gados Júlia)
Kedves Tagok!
Engedjétek meg, hogy beszámoljak a Lónyára érkező menekülők számára gyűjtött adományok átadásáról, és még ami eszembe jut.
Szóval, indulás 9 órára tervezve Gusztival, tudtam, hogy ő, mint a Doxa, pontosan érkezik, ezért időben nekiláttam magam rendbe hozni. Közben csörög a telefon, Tóth Pistiék jelzik, hogy ők és Passék is hozzájárulnának a gyűjtéshez. Oké, mondom, és újból átírom az átvételit. Egy szál gatyában nekilátok, de közben megint csörög a telefon, most Kiss Laci jelzi, hogy felesége, Irénke olvasta a felhívást, és ők is hozzájárulnának a gyűjtéshez. Hova vigyem a pénzt? – kérdezi Laci, mondom, hogy a lakásomra, Galamb utca.19. szám alá. Közben látom, hogy Tóth Pistiék kikanyarodnak a kocsival – bevásárolni gondolom. (Én még mindig egy szálban vagyok. )
Közben megint csörög a telefon, megjött Guszti Egervárról. (Azt se tudom, mihez kapjak…) Tóthék visszaérkeznek, kérdezik, hova tegyék, amit vettek. Mondom, a teraszra, ahol már a többi adomány sorakozik. Közben Pisti megkérdezi, hogy nem kínálom-é meg valami pálesszel (tudniillik a múlt héten főztünk Vaskeresztesen általa intézett törkölyből.) Természetesen töltök neki. Közben megérkezik ziháltan Kiss Laci, aki, mint borivó, nem fogadja el a pálinkát, no meg kocsival van. Erre még egyet meg kell inni Pistinek. (Nem probléma.) Közben felszólítom a jelenlévőket, hogy be kéne pakolni az adományokat, és el kéne már indulni Gusztival mert Lónya mesze van. Tóth Pistit lebeszéljük, hogy velünk jöjjön, a csomagok miatt nincs elég hely. (Belenyugszik.)
Végre elindulunk! (Sudárnak üzenem, hogy a kérdéses kabát itt maradt, tegnap este fedeztem fel. (Róttuk a kilométereket Gusztival. Úgy belejöttünk, hogy túlfutottunk a nullás leágazón, no de semmi baj, átmegyünk a városon, szombaton biztos nem lesz forgalom. Meglepődve tapasztaltuk, hogy szombat dacára nagy volt a forgalom. (Túljutottunk.) Irány az M3-as, no de Mándok (ez közel van Lónyához) és Lónya nem volt sehol jelölve! Guszti GPS-e persze, mint az enyém, nincs frissítve, mégis megtaláltuk a Tiszát. (Komp sehol!) Vissza Vásárosnaményba, amit szerettünk volna kihagyni, mert nagy kerülő. Felhívtam Horváth Zoltánt a NAV NYOSZ vámelnök helyettesét, mert tudtam az e-mail-jéből, hogy neki megvan a polgármester telefonszáma. Hol vagytok? – kérdi. Öt perc múlva ott leszünk válaszolunk. Felhívja a polgármestert, aki mondja, hogy a raktárnál van, és megvár bennünk. (No, de hol a raktár?) Beszél valaki az út szélén telefonon, megállunk, kérdezi NAV NYOSZ? Igen. HURRÁ megérkeztünk! Átadtuk a pénzbeli és tárgyi adományokat a Polgármester úr jelenlétében.
Karitász önkéntesek hamar kipakolnak a raktárba olyan sikerrel, hogy Gusztinak a vadászkése is majdnem áldozatul esik. Azt azért ne…! vette vissza. Ezután elmentünk a kultúrházba, ahol fogadták és ellátták (körülnéztünk és megállapítottuk, hogy nagyon humánus az elhelyezés) a menekülteket. Itt kaptunk egy tál babos ételt, amit megköszöntük és távoztunk.
Hazafelé nem történt semmi különös velünk, megtaláltuk az M0 kivezető szakaszát. Közben Tóth Pisti hívott bennünk, hogy merre járunk, és megdicsérte Gusztit, hogy nagyon ügyes. Hazaérkezés – kb. 1200 km megtétele – után még megvacsoráztunk, Jutka készült egy finom vacsival, amit sikerült elfogyasztani 21.45-kor. l8 óra után nem eszünk, de most kivételt tettünk, mert Gusztinak még hátra volt Egervár.
Ennyi történt, amire emlékszem..
Rózsa Róbert
