Hétfőn délután a kertbarátok összejövetelére indultam, ahol a Mikulás és Advent ünnepélyes taggyűlést tartottunk. Mivel volt még időm a kezdésig, de korábban nem volt rá lehetőségem mesés utazásra szántam el magam Tomasitsné Novitz Mária nagy gonddal, odafigyeléssel gyűjtött Babáinak megtekintésére, klasszikus meséken keresztül bemutatva.
A kiállító terembe illedelmesen köszöntem a felügyeletet ellátó Kati néninek, majd bal oldalon besonfordáltam a gyönyörű kiállítás térbe. Sárga lapokon lépdelve haladtam, még ha akartam volna sem tudtam volna eltévedni, követtem a sárga lapokat. Közben fotóztam a látnivalókat, amely nem mindennapos lehetőség és látványt nyújtott. Az utazásom felénél egy szekrényen kellett átmenni, de mivel nem vagyok Liliputi alkat az első lépésnél még lehúztam a fejem, de a kilépéskor már kezdtem kiegyenesedni, ami a vesztemet okozta. Koppanás a kopsz fejtetőmön, odakaptam, megsimogattam, még megvan a fejem, de aztán a harmadik cirógatásnál már véres lett a kezem. Szörnyű érzés fogott el, hogy most hogyan kerülök harminc kertbarát elé? Visszafordultam. Megköszöntem a látogatási lehetőséget Kati néninek és kértem nézze meg a sérülésem nyomát, amely a papír zsebkendő törlési nyoma révén még mindig véres foltot okozott.
– Hát ezt be kellene kötni! Menjen a portára! – mosolygott derűsen.
Igazad adva elindultam a portára, ahol az ismerős Erika fogadott és elsősegélyben részesített. Előkészítette a tenyérnyi nagyságú ragtapaszt, amelyet visszautasítottam, kisebbre cseréltettem. A segélynyújtás neheze ezután következett. A sebes felületet fertőtleníteni kell! – mondta határozottan visszautasítást nem tűrő hangon Erika és máris a kezében lévő gézcsomóra folyadékot öntött. A fejtetőmre – ahol a sérülés volt – hideg csípős zuhany érkezett, melynek hatására feljajdultam, de a visszafogott üvöltésem is kissé hangos volt. Aztán jött a nyugtató tapasz elhelyezése. Mosolygós köszönésemet mosoly követte, majd körül tekintve besomfordáltam az előadó terembe, ahol pár perc múlva kénytelen voltam ecsetelni a látható sérülés körülményeit.
Megvigasztalódtam amikor a kertbarátok összejövetelén sem kaptam virgácsot az aranyos Mikulástól, hanem fájdalomdíjként egy szem szaloncukorral ajándékozott meg. Az ijedségre pedig a vörös bor jótékony hatással volt.
(Jáni Lajos)
