Kinek mit mondanak, mit rejtenek, üzennek ezek a szavak: Hévíz. Pénzügyőr Gyógyház és Üdülő.

Vannak még kollegák -volt pénzügyőrök-, akiknek az üdülést, pihenést, gyógyulást jelent(i)ette a volt testületi üdülők egyik gyöngyszeme, Hévízen.

Ötven évvel ezelőtt, 1974. október 29-én azonban 40 fiatal -8 pesti és 32 dunántúli -pályakezdő pénzügyőr előtt a Gyógyház iskolaként nyitotta meg kapuit, melyet négy és fél hónapon keresztül nyitottuk és zártuk.

Ez volt az első alapfokú szaktanfolyam Hévízen.

Elindultunk ötven éve az új ismeretek felé, csillogó tekintettel és nagy várakozással, kíváncsisággal léptünk be ebbe a csodás épületbe. A környezet miatt kiváltságosoknak érezhettük magunkat távol a pesti Harmat utcai Alma Materben tanulókhoz képest, de a tananyag és a követelmény nem volt kevesebb, mint ott. Az iskolaparancsnokunk a pesti iskolából jött hozzánk Kerkai Imre szds. úr, tanáraink pedig megyei parancsnokok- Dr. Cseh Tbor alez, Dz. Szente Gyula szds, Dr. Pintér Tibor alez, Kende Ernő szds.-voltak, mind a szakma kiválóságai.

Ötven év az életünkből oly gyorsan elszaladt, mint egy könnycsepp, mely az arcunkon legördül egy perc alatt.

Úgy gondoltuk, hogy a 25 éves találkozót követően a második 25 évet is – az 50-diket- is itt a helyszínen megünnepeljük. Nagy öröm volt, hogy mindenki, azonnal igent mondott a találkozóra, melyet ősszel egy hosszú hétvégén tartottunk Hévízen, az üdülőben. Sajnos a létszámunk csökkent, mivel voltak, akik betegség, elfoglaltság miatt nem jöhettek, voltak, akiket az élet sodort másfelé és vannak tanfolyamtársaink, akik már nincsenek közöttünk. Tanáraink közül, az idő múlása miatt, Kende Ernő jött volna el, de sajnos a találkozó időpontja ütközött más programjával.

Hihetetlen, de szinte azonnal – néha megerősítésre várva és rákérdezve-, de felismertük egymást. Nagyon örültünk egymásnak. Este, ahogy ilyenkor lenni szokott, a köszöntő beszéd, megemlékezést követően, felemlegettük az itt eltöltött idők emlékeit, nosztalgiáztunk, mindenki elmesélte pályafutása és élete történetét. Előkerültek a hévízi tanfolyami és persze a mostani fényképek is. Jó volt emlékezni, újra átélni ifjúságunk napjait és hinni, hogy újra ifjak vagyunk.

Nagy meglepetést és örömet okozott az ünnepi alkalomra készített torta, melyen a régi tablóképünk volt.