Mesél a Múlt… V.

/egy összevonás apropóján…/

1964. Ez az évszám mindenkinek más-mást jelent. A Vám-és Pénzügyőrség több mint 150 éves történetében mégis nagyon lényeges fordulópont, ugyanis ekkor döntöttek a Vámőrség és a Pénzügyőrség összevonásáról.

Mi, akik 1964 után kerültünk a már összevont szervezethez, sokszor kétkedve hallgattuk idősebb kollégáink véleményét, történeteit arról, hogy én „barnaruhás voltam”, nem zöld ruhát viseltem. A másik oldalról az ellenkezője hallatszott, de szinte mindig érezhető volt valamiféle elkülönülés…

Azóta eltelt több mint 50 év, de a mai napig a nagy öregek mindig nosztalgiával emlegetik saját szemszögükből az akkori eseményeket, tapasztalatokat, vélt sérelmeiket.
A barna ruhás vámosok az akkori nemzetközi helyzetben kivételezettnek számító vámszolgálatot láttak el, míg a pénzügyőrök belterületi /bor, szesz stb./ feladatot végeztek, amit a másik oldal ún. „segédszolgálatnak” tekintett.

Az egyesítés előtt mindkét szervezetnek más felépítése, más követelményi és előléptetési rendszere, eltérő oktatási formája, eltérő bérrendszere volt. Egy közös dologban azonban egyezett, ami könnyítést és nem feszültséget jelentett, hogy mindkettő egyenruhás szervezet volt!

Ennek ellenére, mi, akik az összevonásnak nem voltunk aktív részesei hétköznapi munkánk során, a kezdeti időszakban sokszor hallgattuk, hogy miért lett „mégis” az első számú vezető mindenütt pénzügyőr, a barnaruhás miért csak helyettes… /Csak példaként jegyzem meg, hogy őrmesterként az egykori vámőrség személyzeti vezetőjével dolgozhattam együtt a kikötői vámhivatalban, ahol ő csak helyettesként „dolgozott”./

Az összevonás leépítéssel is járt, ezért évekig csak minimális felvételi lehetőség volt, mivel a „nagy 1948-as generáció” közel 30 évig szolgálta a testületet szinte változatlan felállásban. /A mai értelemben vett fluktuáció ismeretlen volt./

A 70-es évek végén teljes generációváltás következett be, ami azt jelentette, hogy az akkori fiatalok /„30, 40 évesek”!/ egyáltalán szóba jöhettünk. Ennek azért annyi előnye volt, hogy végig kellett menni a ranglétrán, és sok éves szakmai tapasztalattal rendelkezhettünk! Az más dolog, hogy szakirányú főiskolai, egyetemi végzettség mellett kötelező volt elvégezni /!/ a 4-5 évet igénybe vevő alap-, közép- és felsőfokú bentlakásos
szaktanfolyamokat. Többek között ez is különbözött a polgári jogviszonytól!

Talán innen számítható egy viszonylag stabil, pozitív fejlődési időszak, ami a testületnek hazai és nemzetközi viszonylatban is szakmai elismertséget, tekintélyt hozott. Természetesen ekkor is voltak lényeges szervezeti és jogszabályi változások, /vámtörvény, jövedéki törvény, régiós szervezet kialakítása, az 1995-ös VPOP APEH összevonási kísérlet, EU belépés stb./ de ide datálódnak az „olajügyek”, az azonnali vámbeszedés végrehajtása stb. Ezekkel is meg kellett birkóznia a személyi állománynak.

Jelenleg, időben is közelálló két évszám az, ami még nem történelem, s előbb-utóbb több dolog miatt is komolyabb elemzést igényelne: az 2004 és 2011!

Czikora András
ny. püőr vezérőrnagy