A Fővárosi és Dunakanyar Pénzügyőr Klub 10 tagjával közösen vállalkoztunk 2020 szeptember 17-én Gampe Tibor klubtársunk vezetésével arra, hogy kihasználva a még kellemes időjárást, túrázni induljunk a budai hegyekbe.

Az útvonal indulásunkkor még titok volt. Gampe Tibor azt még meglepetésnek szánta. (Ő jól ismeri a budai hegyeket, völgyeket, és a turista útvonalakat.)

A Széll Kálmán téren volt a találkozó, majd villamossal a Budagyöngye  bevásárló Központig utaztunk. Ott a Budakeszi felé közlekedő buszra szálltunk, mellyel a Szép Ilona megállóig mentünk.

Ott kezdődött az igazi túra! Eleinte kellemes  erdei turista úton  sétáltunk a sűrű tölgyerdő fái között. Időnként feltűnt egy-egy magányos futóedzést tartó fiatal is.

Lassan azonban egyre jobban emelkedett az utunk, míg végül elérkeztünk a 362 méter magasan levő Kis-Hárs-Hegy kilátóig.(Makovecz Imre tervezte)

Az utolsó kb.50 méter már megizzasztott bennünket, de ez sem akadályozott meg többünket abban, hogy fel ne másszunk a fagerendákból épített kilátó csúcsára. Ott  aztán szép tájképben gyönyörködhettünk!

Kb. fél órás pihenő után utunkat már jobbára lejtmenetben folytattuk.

Egy árnyas kis tisztáson a hegyoldalban az erdő mélyén különös sziklára épített kőoltárra bukkantunk. A neve: Tótasszony-oltár. Magas terméskő alapzaton, masszív terméskőkeretben áll egy kicsit már megfakult Szűzanya -kép, rajta kézzel felfestett, kissé ákom-bákom felírat: “Vándor, ki erre által mégy, mondd szívedből, Üdvözlégy” és egy 1979-es évszám, meg egy Zs.J. monogram. Ha megkerüljük, a hátoldalán is találunk egy a Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló képet, melyet már üveg fed, és valószínűleg régebbi is az előbbinél. Itt a felirat eredetileg egy zománcozott táblán lehetett, most már meglehetősen kopott, de még kivehető: “Vándor, ha erre által mégy, mond szívedből Üdvözlégy Erdei Szűzanya.”

A Tótasszony-oltár nevére csak szóbeli hagyományokból való magyarázatok vannak.De abból több is. Például: Az egyik szerint  itt találtak rá a helybeli svábok egy halott asszonyra, és a német  “totes Weib” torzult később “Tótasszonnyá”.

Tovább folytatva utunkat nemsokára Hűvösvölgybe érkeztünk. Ott egy kis büfében egy jó hideg sör mellett pihentettük fáradt lábainkat mielőtt újra villamosra szállva a Széll Kálmán térre tértünk vissza. Ott Gampe Úrnak megköszönve a túravezetést – elbúcsúztunk egymástól, és ki-ki kellemes fáradtsággal lábaiban haza indult.

Szerencsénk volt,mert végig kellemesen jó idő volt, jól esett a tiszta erdei levegő,és végül az is jó volt, hogy megmozgattuk a rég nem, vagy alig használt  izmainkat. No, meg a társaság is szívélyes, barátságos volt!

Az erdei séta során a csatolt fényképfelvételeket készítettem.

Vidra András