A pénzügyőr kitartóan viseli a szolgálat fáradalmait” – a hajdani szolgálati szabályzat szerint. Az életének 86. évében elhunyt kedves kollégám, Kőgyesi Gábor nyugállományú pénzügyőr százados egész életvitelét a kitartás, a fáradalmak tűrése, a feladatok precíz ellátása, az örök optimizmus, s a pergő, vidám beszéd jellemezte. Joggal hittük, hogy a századik évét is túlhaladja.

Már gyermekkorában példaképének tekintette édesapját, a magyar királyi pénzügyőri fővigyázót, akit több helységbe is elrendelt a szolgálat. Haza Ceglédre, a második világháború után a Csehszlovákiához újra visszacsatolt Felsőlendváról menekült két kisgyermekkel a család, mindent hátrahagyva, mivel nem tette le az esküt az új államra. S a papa ott lett nyugdíjas, ahol a fiatalon sok sportsikert arató Gábor fia 1957. október 21-én csizmát és szürkésített zöld egyenruhát húzott a Ceglédi Pénzügyőri Szakaszon. Két évre rá házasságot kötött Zilah Ilonával. Az első években a szesz és a dohány jövedéki ellenőrzését, s az ehhez kötődő nyomozati munkát látták el. Majd a vámőrséggel való egyesülés után vámkezelési feladatokat is végeztek. Sokat gyalogoltak és Cegléden a legzordabb időben is 10-20 kilométert kerekeztek a „k-val h-ban”, vagyis „kerékpárral helyben” előírást tartalmazó szolgálati paranccsal.

Kicsiny gyermekei mellett is szorgalmasan tanult, hogy négytagú családjuk anyagi biztonságát megteremtse. Sokszor megkérte a feleségét, hogy a vizsgatételeket hadd mondja fel neki, aki elkerekedett szemmel hallgatta a legtöbbször szó szerinti előadott válaszokat. Képesített könyvelő végzettséget szerzett, majd leérettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. A mindenkori beosztásához előírt szaktanfolyamokat, speciális képzést is elvégezte a Vám és Pénzügyőri Iskolán. Pártonkívüli volt, de később – a reglama szerint – beosztása betöltéséhez kötelezték a Marxista-Leninista Esti Középiskola elvégzésére. Ceglédi parancsnoka többször terjesztette elő pénzjutalomra, dicséretre. Új kihívást, magasabb jövedelmet keresve kérte áthelyezését a budapesti 6. számú vámhivatalhoz. Ottani parancsnoka elismerő szavakkal beszélt róla, elmondva, hogy Gábor feladata a Nyugatiba külföldről vonaton érkező áruk raktározása, vámkezelése és kiadása volt cégek és utasok esetében egyaránt. Besegített az előjegyzési iroda munkájába is. A Járőrszolgálat parancsnokának hívására szolgálati helyet váltott, ahol részlegvezető lett. A testületi elismerések mellett miniszteri kitüntetésben is részesült, megkapta a honvédelmi minisztertől a Haza Szolgálatáért Érem bronz fokozatát. A korabeli szabályoknak megfelelően 55 évesen főhadnagyként nyugállományba vonult 1990-ben.

Ezt követően sem akart azonnal megválni szeretett hivatásától, még évekig vámügynökként dolgozott. Az egyenruha világa végig kísérte az életét, mert rendszeresen részt vett a nyugdíjas pénzügyőr találkozókon. Aktív tagja lett a Belügyi Nyugdíjasok Pest Megyei Klubjának, valamint a ceglédi Dózsa György Honvéd Nyugdíjas Egyesületnek, amelynek elnöke az aktív munkája elismeréseként javasolta századosi előléptetését. A parancsot dr. Nagy János pénzügyőr vezérőrnagy, országos parancsnok írta alá.

Az utolsó parancs a legmagasabb helyről szólította el a földi szolgálati helyek színteréről október 31-én az égi seregek közé. Emlékedet nem csak családod és barátaid, hanem egykori szeretett kollégáid is őrzik a szívükben!

Kőhalmi Dezső

ny. pénzügyőr alezredes