Spontán mecseki séta

Januárban egy tavaszias téli napon a Baranya Megyei Adóügyi nyugdíjasok közül néhány bátor vállalkozó megunta a bezártságot és elindult nosztalgiázni a hajdani túraútvonalára. Útközben – mikor helyi busszal a Misinára utaztak – nosztalgiáztak, és felidézgették a nem is oly régi szép időket, amikor a két pécsi klub együtt túrázgatott Pécs nagy kincsében.

A tévétoronytól, maszkjainktól megszabadulva, gyalog indultunk a még havas erdei úton. Célunk a 612 méter magas Tubesen található János-kilátó volt. A Kis-Tubes mellett elhaladva emlékeinkben felidéztük a Rauch János tervei alapján a Mecsek Egyesület által 1910-ben felépített kilátót a Tubesen. Ezt 1981-ben a honvédség lebontatta a szomszédságában létesített katonai bázisra hivatkozva. Az új, 22 méter magas impozáns torony 2001-ben került átadásra. A kilátó aljában számos emléklap van elhelyezve. Köztük van „a radarmentes Tubesért küzdelem emlékére” feliratú tábla is.

Tekintettel az évszakot meghazudtoló szép napos időre, szép számú turista zarándokolt a hegyekbe. Váratlanul néhány klubtársunkat pillantottuk meg, akik hozzánk hasonlóan egy kis kiruccanásra és erdei tiszta levegőre vágyva vágtak neki az útnak. Nagyon megörültünk, és üdvözöltük egymást. Így – a járványügyi szabályok betartásával – együtt folytattuk utunkat a célunk felé, a Tubesre.

A kilátó megmászását a nagy erejű szél igencsak megnehezítette. Fentről nagyszerű panoráma tárult a szemünk elé. Délre a Kis-Tubes és a Misina látszik, távolabb a Villányi-hegység és a horvátországi Papuk hegység vonulatai, délnyugatra az Ormánság. Nyugatra a Jakab-hegy, észak felé fordulva az Orfűi tórendszer tükröződik. Tiszta időben a Balaton-felvidék sziluettje rajzolódik ki. (Amelyet hajdanában láttunk is.) Keletre a Hármas-hegy és a Zengő magasodik.

A látvánnyal eltelve indultunk tovább. Az időközben elolvadt hó sárossá változtatta Rotary körsétány déli oldalát. Lépteinket szaporázva haladtunk a Misina felé, hogy elérjük a városba induló helyijáratot.

A mozgás, a friss levegő, valamint a madarak éneke jótékonyan hatott testünkre és lelkünkre. Külön élményt jelentett, hogy végre – ha nem is szervezetten – társainkkal is összefutottunk. Szippantottunk még néhányat a mecseki levegőből, mielőtt a maszkot feltettük, és buszra szálltunk. Azzal köszöntünk el egymástól, hogy jó lenne néhány hét múlva újra visszajönni esetleg már szervezetten és nagyobb létszámmal.

 

Kocsonya Jenő

Baranya megyei Adóági Klub