COVID-19, egy híján, majdnem húsz

Karmai közt rengeteg, az ártatlan túsz!

Szegény, vagy gazdag, a vírusnak mindegy,

Célja, hogy a Földön kevesen legyenek.

 

Tegnap még boldog volt, dédelgette álmát,

Ma már nem lehet, csökkenteni lázát.

Tünetek tódulnak, kórházba kell menni,

A lélegeztetést, már nem lehet megúszni!

 

Orvosok, ápolók küzdenek érte,

De egyedül harcol már, nincs más közelében.

Édesanyja otthon a kezét tördeli,

Csendes magányában, az istent kérleli.

 

Szülőföldről jön a családi hívószó,

Temetésre készül, sok hozzátartozó.

Fiatal sorsáról mesél a búcsúszó,

Gyászzenére lépked, rengeteg gyászoló.

 

Kis családja érte, halkan zokogott,

Döbbent virágárus: sok koszorú fogyott!

Maszkos arcomról peregnek a könnyek,

Elnyelte a sír, az unokaöcsémet.

 

Szilágyi Gáborné

Nógrád megyei Adóügyi Klub